Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 14 - Becsületesség a pénzügyekben

Keresztény szemmel

Becsületesség a pénzügyekben

Naponta kell meghoznunk a döntést, hogy üzleti és magánéletünkben becsületesen fogjuk intézni a pénzügyeket.

Idetartozik például az is, hogy szólunk-e a pénztárosnőnek, ha véletlenül többet ad vissza. Vagy történt-e már önnel olyan, hogy nem mondta el a teljes igazságot valamiről, amit el akart adni, nehogy elriassza a vevőt? Befizet-e minden adót, amelyet törvény szerint be kell fizetnie az államnak? Mindig az igazat mondja-e ügyfeleinek a konkurenciáról, még akkor is, ha emiatt esetleg ők kapják meg a megbízást? Ezek a döntések azért tűnnek olyan nehéznek, mert legtöbbször mások sem járnak el tisztességesen a környezetünkben.

Talán meglepő, de a Bibliában több száz igevers szól arról, hogy Isten teljes őszinteséget vár tőlünk. Péld 20,23 például ezt mondja: „Utálja az Úr a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog.” 3Móz 19,11 határozottan fogalmaz: „Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!” Péld 6,16–17-ben pedig – többek között – azt olvassuk, hogy utálatos az Úr előtt a hazug nyelv…

Döntsük el, milyen normának akarunk megfelelni! Különösen fontos, hogy a vezető egyenes jellemű legyen, mivel viselkedése mintát ad a beosztottaknak. A vezetők becsületessége lesz a norma számukra is.

Egy teherszállító cég tulajdonosa cowboycsizmát kezdett viselni a munkahelyén. Hat hónap leforgása alatt minden férfi alkalmazottja csizmában járt dolgozni. Aztán a vezető hagyományos félcipőre váltott, és hat hónapon belül a többi férfi is félcipőben jelent meg.

Nincs ez másként a becsület terén sem. A nem egyenes vezetőknek a követőik sem lesznek azok. „Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.” (Péld 29,12) Egy cég vezetője a becsület terén is példát kell, hogy mutasson; csak a saját becsületességének mértéke szerint várhatja el a beosztottaitól, hogy becsületesen járjanak el.

Egy nagy nemzetközi építkezési vállalat igazgatóját megkérdezték, hogy miért nem fejlesztenek olyan országokban, ahol elfogadott gyakorlat a megvesztegetés. Így válaszolt: „Soha nem építünk azokban az országokban, mindegy, mekkora profitra van kilátás, mert nem engedhetjük meg magunknak. Ha az alkalmazottaim tudják, hogy mint cég nem vagyunk becsületesek, előbb-utóbb lopni fognak. Becstelenségük hosszú távon többe kerülne, mint amennyit az adott beruházáson kerestünk volna.”

Maradjunk feddhetetlenek! Egy cég éppen a költségei lefaragásán dolgozott, amikor kiderült, hogy alkalmazottai gyakran kezdeményeznek távolsági telefonhívásokat személyes ügyben a cég számlájára. Az igazgató nem gondolta volna, hogy részben ő maga okozza a problémát. Mivel otthoni telefonjáról nagyjából ugyanannyi üzleti hívást bonyolított, mint ahány személyes hívást a céges telefonjáról, úgy gondolta, nem érdemes tételes elszámolással és költségtérítéssel bajlódnia. Beosztottai azonban csak azt látták, hogy mennyit telefonál személyes ügyben a céges telefonján. Úgy vélték, ha a főnöknek szabad, akkor nekik is. A vezetőkre különösképpen vonatkozik, hogy „a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok”, mert tetteik példaértékűek mások számára. (1Thessz 5,22)

Legyünk elszámoltathatók! Hogyan maradhat egy vezető becsületes minden körülmények között? Úgy, hogy elszámoltatható. Szükség van egy olyan ellenőrző, egyensúlyt fenntartó rendszerre, amely nem csorbítja a vezető tekintélyét, de rászorítja, hogy elszámoljon a tetteivel.

Howard Dayton (Forrás: Monday Manna)