Élő víz

Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik. (Jn 10,11.27–28)

Húsvét után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a pásztorolt gyülekezet képét vetítik elénk, ahol Jézus a halálból örök életre vezeti nyáját. Ezért Dáviddal vallhatja minden juha: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (GyLK 683) Kétszer jelenti ki: „Én vagyok a jó pásztor”, „…és én életemet adom a juhokért.” (Jn 10,11.14.15) És „mert az Úr beszéde igaz, és mindent hűségesen cselekszik” (Zsolt 33,4; LK), sokakkal együtt osztom Luther e szilárd meggyőződését: „Én a Krisztus kedves báránya vagyok. Jó pásztor ő, aki megkeresi elveszett juhocskáját. Vállára vesz, s nékem csak engednem kell, hogy hordozzon. Mért félnék akár az ördögtől? Míg Pásztoromat meg nem tagadom, addig nem veszhetem el.” Az ünnep epistolai igeszakaszában Péter hatszor utal az Úr szenvedő szolgájára (lásd Ézs 53,4–11). Jézus nélkül mindenki csak tévelyeg, de a nyájáért szenvedő jó pásztor keresztáldozata gyógyulást szerez. „Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” (1Pt 2,25) Hogy Mózes halála után „ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj”, ő „maga mellé vette Józsuét (…), rátette a kezét, és beiktatta tisztébe” (4Móz 27,17.22.23). Pál szerint az Úr újszövetségi gyülekezetének a pásztorolására „Isten minket, apostolokat, utolsókul állított”. A korinthusiakat is ő vezette Jézushoz, és atyai szeretettel írja: „Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim.” (1Kor 4,9.16) Őt is megragadta Krisztus, hogy tanúbizonyságot tegyen róla a pogányoknak, Jézus „más juhainak” is. Főpapi imádsága végén Jézus értük könyörög: „…azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek”! S ez az utolsó kívánsága: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet…” (Jn 17,20–21.24) A jó pásztor gondoskodik nyájáról e földön; ma is elhív és elküld némelyeket „pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére” (Ef 4,11–12), amely a gyülekezet, ahol minden tag feladata: „…hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) Nagycsütörtök éjszakáján még „mindnyájan megbotránkoztok bennem (…), mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai” – mondja Jézus (Mt 26,31; lásd Zak 13,7). Ámde pünkösd után a Szentlélek „tanít majd meg titeket mindenre” – ígéri búcsúbeszédében Urunk. Főpásztori szolgálatának célja: „…elmegyek helyet készíteni a számotokra (…), hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14,26.2.3) A jó pásztor kizárólagos úttá, Isten nyilvánvaló valóságává s örök életté lett nyája számára. Ez Krisztus élő gyülekezetének képe: „Megy a pásztor hazafelé a gyöngykapun át. / Juha vagyok: követem a pásztor lábnyomát. / Kitárják a gyöngykaput. / Jézus nyája hazajut. / Jézus nyomán örök égi fénybe visz az út.” (EÉ 542,3)

Garai András