A hét témája

A mai magyar közélet viszonyai között, az egyház és a szekuláris világ egymáshoz való viszonyulására tekintettel egyházunk értelmiségi tagjainak speciális feladatokkal és kihívásokkal kell szembesülniük. A 2005-ben alakult Magyar Evangélikus Értelmiségi Társaság (Mevét) egyik fő céljának tekinti, hogy az egyházi közélet legaktuálisabb témáiról konferenciák keretében szervezzen előadásokat és fórumbeszélgetéseket. Az evangélikus értelmiség idei találkozóját április 5-én rendezték meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.

A konferencia előadásai és fórumbeszélgetései két nagy témakört igyekeztek körüljárni Egyház és kommunikáció, valamint Evangélikus szellemi műhelyeink címmel.

A tanácskozást megnyitó áhítaton Ördög Endre, a Veszprémi Egyházmegye esperese szolgált igei alapozással. Az első előadást Krámer György, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese tartotta. Az evangélikus egyház kommunikációjának elemzését a másik két keresztény felekezettel való összehasonlítással kezdte; megállapította, hogy a római katolikusok és a reformátusok sokkal komolyabban, szervezettebben és magasabb színvonalon foglalkoznak ezzel a témával (katolikus médiakonferenciák, a Károli-egyetem kommunikáció szakja és így tovább). Az evangélikus egyház lépéshátrányból indul ezen a téren.

Krámer György két nagy területet különített el a témán belül: a kommunikáció teológiáját és a kommunikáló egyházra vonatkozó ismérveket. Referátumában kifejtette, hogy a teológia felől közelítve Isten a teremtés aktusában eleve kommunikációs szituációba helyezte magát és az általa önkifejezésként teremtett világot, illetve az embert. A kommunikációelmélet alapfogalmai minden további nélkül – ám fontos többletjelentéssel – alkalmazhatók a teológiai alaphelyzetre is: az adó (Isten) és a vevő (ember) között egy sajátos tartalmat hordozó kód, egy speciális nyelv a közvetítő, amelyet a teológia „Isten igéjének” nevez. Ez nem egyszerűen szó, hanem cselekvéssel együtt járó szó (cselekvő szó, ezért hívjuk a magyarban igének).

Az Isten és ember közötti kommunikáció nem önmagáért való, célja a szeretetközösségnek a teremtő és a teremtmény közötti helyreállítása, valamint ember és ember közötti megteremtése. A kommunikáció ezért szervesen összefügg a kommunió teológiai fogalmával.

A kommunikálni kívánó egyház tagjainak a küldetés minél hatékonyabb betöltése érdekében a kommunikáció szakértőivé kell válniuk, és munkájuk során e szakterület szakembereinek a segítségét kell igénybe venniük – tért rá az előadó a kommunikáló egyház sürgető feladataira. Tisztázásra várnak olyan alapkérdések, mint például: Ki az adó? Kik a vevők, a megszólítottak? Mi a kód, a tartalom? És milyen a csatorna közvetítő nyelve? A püspökhelyettes rámutatott: nem tudnánk válaszolni arra a kérdésre, hogy pontosan kik az evangélikusok. A fő feladatot abban jelölte meg, hogy tudományos igényességgel kell megismernünk az egyház célcsoportjait; tudományos szociológiai felmérés és kutatások nélkül ugyanis az egyház nem lesz képes elérni azokat, akiket meg akar szólítani küldetése során. Emellett szükség van a kód, azaz az egyházi nyelv megújítására is, mert az üzenetet érthetővé kell tenni a világ számára. Az isteni kommunikáció kódjának, az igének a mintájára pedig elengedhetetlenül fontos a beszéd és a tett egységének komolyan vétele, hiszen önértelmezéséből fakadóan az egyház mondanivalója csak így lehet hiteles a világ szemében.

A délelőtti szekció második előadója Mihályi Norbert PR-menedzser volt, aki Hogyan kommunikáljunk? című, vetített képes előadásában a PR- és marketingkommunikáció alapjaiba vezette be hallgatóságát. Az egyházban ma még ismeretlennek számító marketingmódszerek bemutatásán túl azt a kérdést intézte az egyházi értelmiség képviselőihez, hogy – céljait szem előtt tartva – az egyház vajon mely módszereket és stratégiákat veheti át a PR-szakmából, és melyeket nem. Mihályi Norbert felmutatta annak a lehetőségét, hogy az egyház hatékonyabban tudna kommunikálni a környezetével bizonyos fogások elsajátítása révén, azt a kérdést azonban nyitva hagyta, és megválaszolását az egyháztagokra bízta, hogy hol az a határ, ameddig az egyház önellentmondás nélkül vehet át módszereket a PR-kommunikáció és a reklámszakma eszköztárából.

Az Egyház és kommunikáció témában ezután felkért hozzászólók – az egyházi és a világi média területén tevékenykedő újságírók – osztották meg tapasztalataikat a résztvevőkkel. Három médiaszakember – Schulek Csaba, a Telesport főszerkesztője, Kőháti Dóra rádiószerkesztő, az Országos Egyházi Iroda Médiamunkaágának médiareferense és Gauland Ágnes, a HírTv szerkesztője – saját szakterületéről és munkájának sikereiről, nehézségeiről, a médiamunka értékközvetítő szerepéről számolt be a hallgatóságnak. A hozzászólásokat fórumbeszélgetés követte, amelyet Radosné Lengyel Anna rádióriporter, egyházunk országosfelügyelő-helyettese moderált.

Az ebéd után kezdődő szekcióülést Evangélikus szellemi központok címmel Ittzés János előadása vezette be. Egyházunk elnök-püspöke referátumában a protestantizmus polgári jellegű kulturális fejlődést elősegítő szerepének összefüggésében átfogó történelmi képet nyújtott a szellemi örökségünk becses részévé vált régi evangélikus szellemi műhelyekről, valamint ebbe a perspektívába helyezte a jelenben működő és számottevő hatást kifejteni hivatott szellemi központjainkat. Ittzés János helyzetelemzésében mind a szekuláris világgal fennálló viszony, mind az ökumenikus helyzet, mind pedig a gyülekezetek jövőbeli kilátásai tekintetében reális összképet vázolt fel, s a hallgatóságra hagyta annak a következtetésnek a levonását, hogy szellemi műhelyeink mekkora mozgástérrel, milyen erővel és hatékonysággal képesek előmozdító hatást kifejteni és eredményeket elérni az egyház- és gyülekezetépítésben…

Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium igazgatója Több mint diákévek címmel egy evangélikus középiskola mindennapi életének szemszögéből beszélt arról a szellemi közösségről, amelyet egyházunk intézményének sajátos atmoszférájában és értékrendjének köszönhetően élhetnek meg a diákok.

A szekció felkért hozzászólói mind evangélikus oktatási intézmények képviselői voltak: dr. Bácskai Károly adjunktus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének megbízott vezetője, Fellegvári Zoltán, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola igazgatója, dr. Roncz Béla, az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Sándor Gimnáziuma és Kollégiumának igazgatója és Martinovszky István, a nyíregyházi Luther Márton Kollégium igazgatója számolt be az általa vezetett intézményben folyó szakmai munkáról, a „szellemi műhellyé válás” nehézségeiről, eredményeiről és lehetőségeiről. A hozzászólásokat követő fórumbeszélgetés moderátora Schulek Ágoston volt.

A Mevét idei konferenciája Kondor Péternek, a Kelet-Békési Egyházmegye esperesének áhítatával, valamint Mihályi Zoltánnak, a Mevét elnökének összegző zárszavával fejeződött be.

A konferencia ideje alatt a Luther Kiadó végig kedvezményes könyvvásárlási lehetőséggel állt a résztvevők rendelkezésére.

Petri Gábor