Kultúrkörök

51.jpg

„Suttog a Küküllő –

hajlik a nádszál,

seregélycsapatok

gyűlnek a gátnál.”

Festményeit nézve, a szelíd lankás földek, az éltető nap sugaraitól virágba boruló kertek vagy az ég felé nyújtózkodó mélyzöld fenyőfák láttán mindig mottóként idézett kedves versének dallamos sorai jutnak eszembe. És soha nem tudom, hogy a tornácos, kedves régi otthonok, a kis házsorokból kiemelkedő – sok örömet, megnyugvást, de még több vigasztalást nyújtó – templomok világító fehér tornya, a szűk, lejtős korondi utcák látványa, líraisága a tollat vagy az ecsetet adta-e előbb a kezébe Páll Lajosnak, a hetvenéves festőművész-költőnek. Bár az is lehet, hogy éppen az elkészült mű újbóli átgondolása, mélyebb átérzése késztette a másikfajta művészi megörökítésre is.

A gyönyörködést, hosszabb nézegetést kívánó, színpompás, hangulatos festmények előtt öröm volt egy, a Vármegye Galériába először látogató fiatal művészetbarátot hallgatni: „Festményei, rajzai élnek, beszélnek az ember és a természet összetartozásáról. A földeken, falvakban mindenütt ott az ember, feltűnik egy-egy állat vagy csak egy éneklő madár. Művein keresztül betekinthetünk a családok életébe. Szinte jó lenne belépni a százados hagyományokat őrző udvarokba, kertekbe, megsimogatni a gazdájuk szavára figyelő kis állatokat. Ha tájképeit újból nézzük, azt érezzük, mintha már jártunk is volna ott…”

Egyik festményén havas tájban, a buckás úton ember és három ló botladozik a csúszós, kemény hóban. Külön-külön mennek, de egyfelé. Hazafelé visz az útjuk… Páll Lajos életteli alkotásain érezni, hogy Erdély tiszta levegőjébe a megpróbáltatások nyomot hagyó pillanatai is belevegyültek. Megviselt arcok, házak, udvarok, otthonok belsői beszélnek erről a korondi születésű „Laji” színekben gazdag festményein, rajzain, dallamos verssoraiban. Hangulatos képei, lélekkel teli versei egymástól elválaszthatatlanok, egymást kiegészítik.

Külön ki kell emelni a budapesti Vármegye Galériában rendezett jubileumi kiállítás szép katalógusának borítójára került festményét – önarcképének részletével. Félig lecsukódó szemével, erőteljes arcvonásaival nem csak saját életét tárja elénk. A téli képen a magas hóba süppedő nagy csizmában bandukoló, vastag kendőbe burkolózó falusi néne arca is beszél az élet szép, de nehéz pillanatait is megnyugvással fogadó embernek a hittel teli mindennapjairól, a székelység összetartó erejéről. Csodálatos, ahogy a művész képei, rajzai mindezt ecsettel mondják el nekünk.

A jubiláló művésszel együtt köszöntsük az Erdély Művészetéért Alapítványt is huszadik születésnapján! Szívből, szeretettel vállalt feladatuk teljesítéséhez olvasóink és a tárlatok rendszeres látogatói nevében is sok erőt és munkájuk fontosságába vetett további hitet, bizakodást kívánunk!

A kiállítás május 16-ig tekinthető meg a Vármegye Galériában (Budapest V., Vármegye u. 11.) keddtől péntekig 10 és 18 óra között.

Schelken Pálma