Élő víz
Növekszik a Szélrózsa-bimbó
Előkészítő hétvége a szervezőknek
Az érkezőket jó házigazdához méltóan Baranyay Csaba kőszegi lelkész fogadta, majd a találkozó helyszínéhez, a Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézményhez vezette a csapatot. A vacsora és a csomagok lepakolása után következtek az első közös programok: ismerkedés, bemutatkozás, beszámoló az eddig elvégzett munkáról, a találkozó rendezvényeinek ismertetése – ez utóbbit Smidéliusz Gábor végezte a „tízek” és a munkaági vezetők segítségével –, valamint az esti áhítat.
Másnap reggel Szeverényi János országos missziói lelkész látta el igei útravalóval a csapatot, majd a szervezők Marton Tamás vezetésével meglátogatták az egyes helyszíneket – a területbejárás végeztével minden programnak sikerült megtalálni a helyét. Ezt a munkaágak megbeszélései követték: más-más csoport felel ugyanis a technikai háttérért, a kulturális programokért, a középiskolásokat érintő eseményekért, a korosztályi rendezvényekért, a Lehetőségek Piacáért, az előadások lebonyolításáért, valamint a regisztrációs és információs rendszerért.
Ebéd után a résztvevők beszámoltak egymásnak délelőtti egyeztető munkájuk eredményéről, ki-ki feltehette a kérdéseit, megoszthatta még megoldatlan problémáit a többiekkel. A regisztrációs és beléptető rendszer is ekkor mutatkozott be; egyelőre – mintegy tesztüzemként – csak a munkatársak számára teszi lehetővé a regisztrációt. Az estét a gyógypedagógiai intézmény egyik nagytermében elköltött közös vacsora zárta, amelyet a Deák téri ifjúság részben színdarab jellegű, meditatív áhítata vezetett be.
Vasárnap a résztvevők a kőszegi gyülekezet istentiszteletén vettek részt. Igehirdetéssel és úrvacsoraosztással Gáncs Péter püspök szolgált, aki – mint az ifjúságért felelős lelkészi vezető – egész hétvégén figyelemmel kísérte a munkát. Prédikációjának alapját a jó pásztor ezékieli példája adta: mi mindannyian – nem csak a lelkészek, püspökök – pásztorok vagyunk, s feladatunk megkeresni az elveszettet, visszaterelni az eltévedtet, bekötözni a sebesültet, erősíteni a beteget és megőrizni a jót, a kövéret. Mert, mint azt a történet vége ki is mondja, ez rólunk szól: „Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 34,31; Károli-fordítás) A püspök kifejtette, hogy a szervezőknek mint pásztoroknak kell összeterelniük a Szélrózsára is ez elveszetteket és eltévedteket, hogy minél nagyobb lehessen Isten nyája a nyári találkozón is.
Végezetül a résztvevők „maradéka” – akik nem utaztak haza – a lelki töltekezés után megmászta a kőszegi kálváriát, és megcsodálta a kilátást a városra. Egy biztos: érdekes lesz látni a most még üres helyszíneket nyáron, amikor megtelnek emberekkel és programokkal a 7. Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón.
Tóth Cseperke