A közelmúlt krónikája

Bár a Galileo Galilei nevéhez fűződő első távcsöves megfigyelés négyszázadik évfordulójának apropójából 2009 lesz a csillagászat nemzetközi éve, szerkesztőségünk már az idén megindult a csillagok útján. Szervezett látogatást tettünk ugyanis nemrégiben az ország első számú bemutató obszervatóriumában, a legnagyobb hazai csillagászati szervezet, a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) által működtetett óbudai Polaris Csillagvizsgálóban.

Az Evangélikus Élet szerkesztőségének is helyet adó Üllői úti székházban izgatottan, de kissé szomorkásan készülődtünk az indulásra. Szomorkásan, hiszen a gyönyörűen derült megelőző hetet követően ezen a napon is csak borús eget láthattunk, kora estétől vigasztalanul csöpögő esővel. Égitestek megpillantására semmi esély nem mutatkozott. De útnak kellett indulni, hiszen vártak minket, és mivel a tervezett programban előadás is szerepelt, úgy tűnt, legalább ez kárpótolja majd csapatunkat a cudar időjárásért.

A szervezést és az idegenvezetést e sorok írója vállalta kettős „identitásából” adódóan: mint az MCSE csillagászattörténeti honlapjának szerkesztője, illetve mint az Evangélikus Élet külső munkatársa. A 3-as metró, majd az 1-es villamos pillanatok alatt elröpített minket Óbudára, ahol megindultunk a Laborc utcai emelkedőn a Barátság Szabadidőpark felé, mely otthont ad az 1979-ben emelt, a III. kerületi önkormányzat tulajdonában lévő és 2001 óta az MCSE által üzemeltetett csillagdának. És ekkor megtörtént az, amiben igazán már senki sem reménykedett: egyre nagyobb és nagyobb égterületek váltak derültté, egyre több és több csillag fénye ragyogott fel a bársonyfekete égbolton.

A kétszintes, takaros, kupolával megkoronázott épület előadótermében Mizser Attila üdvözölte a szerkesztőség munkatársaiból és „csatolt részeiből” álló csoportot. A Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára kellemes és hasznos szórakozást kívánt, megemlítve a közös pontot, az MCSE napi életét szintén átható lapszerkesztési és kiadói munkálatokat.

A program nyitányaként egy kétfelvonásos, kiválóan megkomponált előadást élvezhettünk Boros-Oláh Mónika tolmácsolásában. Jóvoltából először szűkebb kozmikus környezetünket – a Naprendszert – ismerhettük meg, betekintve központi égitestünk, a Nap működésébe, megvizsgálva továbbá nagybolygóit és kisebb objektumait. Ezt követően páratlan háromdimenziós utazásra indulhattunk, melynek során 3D-s szemüveg és 3D-s technikával készített felvételek segítségével „jártuk be” a Mars felszínét, bekukucskálva a Naprendszer legnagyobb vulkánjának kalderájába, leereszkedve legmélyebb szakadékába, képzeletbeli űrhajónkkal a vörös bolygó szabálytalan alakú holdjain landolva.

Átballagva a csillagvizsgáló húsz centiméteres objektívlencsével felszerelt, monumentális bemutatótávcsövét rejtő, kézi erővel forgatható kupolája alá, kissé párás, de teljesen derült ég köszönt vissza. És Görgei Zoltán segítségével megnyílt előttünk a Naprendszer és a csillagok világa. Nem a Hubble űrtávcső közismert felvételein, nem színes-szagos asztronómiai ismeretterjesztő albumok lapjain, hanem a maguk valóságában. Igaz, kisebb méretben, elsőre talán nagyobb odafigyelést igényelve, de a világmindenség valódiságát és egyfajta „kézzelfoghatóságát” megmutatva.

Élvezetes és lelkes magyarázatokkal a háttérben láthattuk többek között a Mars bolygókorongját, a Szaturnusz gyűrűjét, felbontott kettős csillagokat, sziporkázó távoli napok alkotta csillaghalmazokat és a felkelő Hold becsapódó meteoritok ütötte krátereit.

A több mint háromórás, kellemes hangulatú, ismereteinket gyarapító, világlátásunkat szélesítő vendégeskedés kiadványok és csillagászati képeslapok vásárlásával, majd búcsúzkodással zárult. Hogy azután a hegyről lefelé ballagva mindenki a saját hazafelé vezető útján induljon tovább – lelkében a kozmosz nagyszerűségével és minden szépségével, de ismét két lábbal a földön.

A Magyar Csillagászati Egyesület Polaris Csillagvizsgálójának elérhetőségei: 1037 Budapest, Laborc utca 2/c; http://polaris.mcse.hu/; polaris@mcse.hu; 1/279-0429; 70/548-9124.

Rezsabek Nándor