ÉnekKincsTár

Cantate – énekeljetek! E vasárnap is a bevezető zsoltár kezdőszaváról kapta elnevezését: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja…” (Zsolt 98,1) Ez az ünnep az egyházzene, az éneklés vasárnapja is. E heti graduálénekünk (EÉ 233) első szakasza így hangzik: „Mi Urunk, édes Atyánk, / Add nekünk Szentlelkedet, / Szent Fiadért áraszd ránk / Gazdagon kegyelmedet, / Hogy tisztán megismerjük / Te igaz törvényedet, / És hamis tudománytól / Megőrizzük igédet!”

Ha a vasárnap elnevezése Cantate, miért éppen egy, a Szentlelket segítségül hívó ének került az énekrendbe? – tehetjük fel a kérdést. Ahhoz, hogy ezt megértsük, ki kell keresnünk a felolvasásra kijelölt evangélium és epistola sorait, valamint a nap kollekta imádságát.

Az ünnep evangéliuma Jn 16,5–15, mely szakasz fő gondolata: „…amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra…” (13. vers) Az epistola Jakab leveléből való (1,16–21). „Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket” – olvashatjuk a 21. verset. S végül a nap egyik kollekta imádsága így hangzik: „Mindenható Isten, akit szívvel, szájjal és zengő énekkel dicsérünk, engedd, hogy örömmel tanúskodjunk szívünket betöltő békességedről Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.”

Énekünk sorai tehát egyenes utalást tartalmaznak mind az evangélium, mind az epistola, mind a kollekta szavaira. „Krisztus, ki híveidnek / Küldtél mennyből Szentlelket, / Kiket Atyád tebenned / Választott és eljegyzett, / Öntsd ki Lelked reánk is, / Buzgón könyörgünk néked, / Hogy általa igédben / Ismerhessünk meg téged!” (2. vers)

Az ének dallama és szövege cseh szerző munkája. Kliment Bosák (Boszák Kelemen) (�1530) Otče ná� milý Pane kezdetű énekének szép, dúr dallama vidámságot fejez ki, s táncos karakterű. Határon túli magyarok népzenei ihletésű feldolgozása cseng e sorok írása közben fülembe. A felvétel nagyon jól tükrözi a dallam sajátságait, kiemeli karakterét, s kapcsolódik a kollekta szavaihoz is: szívvel, szájjal, zengő énekkel dicsérjük az Urat! Egész lényünkkel!

A vers fordítója Rimay János (1569/73– 1631), felvidéki evangélikus köznemesi családból származó író, költő és államférfi, Balassi barátja és legnagyobb költő tanítványa. Bár költeménye a 16. század végén keletkezett, csak 1670-ben jelent meg nyomtatásban, akkor sem gyülekezeti énekeskönyvben. Balassi Bálint – Rimay János Istenes énekek című magánénekeskönyvének törzsanyagához tartozott egészen 1806-ig.

A 16. század végétől kezdődően a gyülekezeti énekeskönyvek mellett megjelentek magánájtatosságot szolgáló gyűjtemények is. Balassi és Rimay vallásos énekeinek a gyűjteménye volt az egyik legnépszerűbb protestáns nyomtatvány a 17–18. században. Szinte valamennyi nagyobb nyomdában kiadták őket. A legkorábbi, töredékesen ismert kiadás az 1632 körüli bártfai, a legutolsó a pozsonyi–pesti 1806-ból.

Rimay János már gyermekkorában megismerkedett Balassival, bizalmas barátság alakult ki közöttük. Példaképének, mesterének tekintette őt, bár egyéniségük igen eltért egymástól. A féktelen életet élő Balassival ellentétben Rimay közvetítő, béketeremtő ember volt. Visszahúzódó, tudománynak és múzsának élő, veszélyeket kerülő. Az irodalom színpadára csak Balassi halála után lépett. Költészete csiszolt, ritka szavakat és kifejezéseket kedvelő, „míves” költészet. Verselt magyarul és latinul, s mint énekünk mutatja, fordításokat is készített. Balassi Bálint után és Zrínyi Miklós előtt Rimay János számított a legnagyobb magyar költőnek.

E heti graduálénekünknek eredetileg istentiszteletet, prédikációt bevezető funkciója volt, ami a 3. versszakban válik világossá: „Vigasztaló Szentlélek, / Légy mi kedves vendégünk, / Ki sok kinccsel gazdag vagy, / Lakozzál együtt vélünk! / Szólásra készíts nyelvet, / Adj tanulásra kedvet; / Fülünk nyisd meg hallásra, / Szívünket megtartásra!”

W. Kinczler Zsuzsanna