Kultúrkörök

Amilyen kicsik, olyan fontosak: segítik az olvasottak könnyebb megértését, ám helytelen alkalmazásuk akár az ellenkezőjére is fordíthatja írásos közléseink értelmét. Ezért nem engedhetjük, hogy oly mértékben elhanyagolják őket, ahogyan ez manapság tapasztalható, tennünk kell e helyzet megváltoztatása érdekében – így indokolta az Írásjelbarátok Társaságának (ÍBT) alapítója az egyesület létrehívását. A kezdeményező s a reménybeli tagok a 3. evangélikus diák-médiaműhely résztvevői voltak; a rendezvény április 11–13-án zajlott Budapesten, a Magyarországi Evangélikus Egyház Rózsák terei középiskolai kollégiumában, és – az aszódi kivételével – egyházunk valamennyi középfokú oktatási intézménye képviseltette magát rajta.

A társaság a myLuther elnevezésű internetes közösségi portál kínálta lehetőségeket felhasználva a napokban kezdi meg működését, tagjai a honlap szerzői, illetve a médiaműhely résztvevői közül fognak kikerülni.

Az ötletgazda, Dobsonyi Sándor, az Evangélikus Élet című hetilap olvasószerkesztője elmondta: tanárként és szerkesztőként egyaránt azt tapasztalta-tapasztalja, hogy az írásjelek alkalmazásában rendkívül nagy a tájékozatlanság, kevesen vannak tisztában a szabályokkal. Egykori diákjai – főiskolai, egyetemi hallgatók – írásbeli munkáiban éppúgy nem volt ritka az írásjelhiba, mint ahogyan nem az a lap szerkesztőségének küldött kéziratokban sem. Pedig az írásjeleknek nagyon fontos szerepük van a szöveg tagolásában; ha helyesen használjuk őket, megkönnyítik a közlendő felfogását, értelmezését.

A társaság megalakítását akkor határozta el – fejtette ki az egyesület kezdeményezője –, amikor megismerte a médiaműhelyen elvégzett gyors felmérés eredményét. A résztvevőknek – evangélikus iskolák diákjainak – a következő kérdésre kellett válaszolniuk: „Igaz-e, hogy a hogy kötőszó elé mindig vesszőt teszünk?” A többség sajnos igennel felelt…

A felmérést műhelymunka követte, amelynek során a fiatalok nemcsak a helyes választ ismerhették meg, hanem a miértről is felvilágosítást kaphattak Dobsonyitól, illetve – feladatlap segítségével – a központozás néhány további szabályával ismerkedhettek meg. Ez azonban – amint a társaság alapítójától megtudtuk – korántsem elég a kifogástalan helyesíráshoz; már csak azért sem, mert az előírásoknak csak egy kis része kerülhetett szóba az összejövetelen, s azért sem, mert az ismert szabályok emlékezetben tartásához gyakorlásra is szükség van.

Az ÍBT fő célja éppen az, hogy tagjait informálja a központozással kapcsolatos, számukra egyelőre még ismeretlen – vagy korábban már tanult, de elfelejtett – szabályzati rendelkezésekről, és módot adjon a központozási tréningre, a helyesírási készségfejlesztésre. Dobsonyi Sándor reméli, később szélesebb kört is megismertethetnek az írásjelhasználat szabályaival: az alapító szeretné, ha a leendő tagság munkájának eredményeként gyarapodna azok tábora, akik fontosnak tartják, hogy a központozás tekintetében kifogástalan – illetve általában helyesírásilag igényes – szövegeket adjanak ki a kezükből.

A társaság megalakításáról az ifjú médiamunkások e tudósítás megjelenéséig nem értesülhettek, ám a kezdeményező bízik abban, hogy – egyetértve törekvéseivel – közülük sokan mielőbb csatlakoznak hozzá.

A myLuther portálon már olvasható az első – hat mondatot tartalmazó – gyakorlóanyag.

Forrás: myLuther