Keresztutak

Lelkileg felemelő esemény volt április 17-én az ökumenikus lelkészkörök idén negyedik alkalommal megrendezett országos találkozója, melynek ezúttal Szeged volt a helyszíne. A téma a Biblia évéhez kapcsolódott: Isten igéjének életre váltása.

Az ökumenikus lelkészkörök a különböző egyházak lelkipásztorainak közösségei egy-egy településen. Képviselőik évente egyszer közös lelki napra gyűlnek össze a Krisztusban való testvéri találkozás céljából, melyen jelen vannak katolikus, református, evangélikus, pünkösdi, baptista és ortodox lelkészek egyaránt.

Idén az egész Kárpát-medencéből érkeztek magyar, szerb és román ajkú vendégek; több éve eredményesen működő lelkészkörök képviselői és olyan lelkipásztorok is, akik most tervezik, hogy intenzívebb együttműködést építsenek ki a testvéregyházakkal saját településükön.

Zámbó András református lelkész A Biblia a lelkészi életben és a gyülekezet építésében című előadásában az ige erejéről beszélt. Többek között arról is szólt, hogy az ige – mint életünk alapvető tápláléka – nem biztos, hogy azonnal „hasznosul”, de „elraktározódik”, és Isten szándékai szerint a megfelelő pillanatban gyümölcsözik. Kiemelte a „prioritáskontroll” jelentőségét, mely szerint mindig Isten legyen az első helyen, azután következnek az emberek, a közösség és végül a tárgyi eszközök. Hangsúlyozta, hogy a harmadik elem jelentőségét nem szabad túlértékelni.

Günter Ratthey evangélikus diakónus és dr. Gerard Bauer katolikus plébános a hétköznapokban különösen szépen megélt, kézzelfogható ökumenéről tett tanúságot. A bajorországi Ottmaringban található Ökumenikus Életcentrumot mutatták be (www.lebenszentrum.org).

Ottmaringban 1905 óta létezik egy evangélikus testvéries közösség, a Testvérület. A múlt század közepén alakult a Fokoláre mozgalom közössége a városkában. 1968-ban e kettőből jött létre az életcentrum, amelynek lakói az ige megélésére, a szeretetre, az Istennel való találkozásra törekszenek. Az életcentrumnak ma százhúsz állandó lakosa van: huszonöt család és nyolc kisközösség tagjai lakják (evangélikus és katolikus családok, illetve cölibátusban élő férfi és női közösségek).

A német vendégek hangsúlyozták: a legfontosabb, hogy Istenhez közelítsünk; minél teljesebben próbálják a két felekezet tagjai megélni saját egyházuk tanítását, annál szorosabb lesz köztük az egység – amelyet csak a Szentlélek adhat meg. Kölcsönösen tiszteletben tartják, hogy mindenki a lelkiismerete szerint gyakorolja hitét. Így, bár részt vesznek egymás szertartásain, a katolikusok nem járulnak úrvacsorához, az evangélikusok pedig szentáldozáshoz. A megosztottságnak ezt a sebét, keresztjét elfogadva törekszenek megélni a testvériséget a mindennapokban is.

Idén közel százötvenen vettek részt az ökumenikus lelkészkörök találkozóján, mely évről évre az egységen munkálkodó lelkipásztorok egyre szélesebb körét éri el.

Bartucz Katalin