Keresztutak

Budapest látványosságai közé ma már nem csupán a patinás belvárosi bérházak vagy a Vár szűk utcácskái tartoznak, hanem az olyan modern épületek is, mint például a Rendőrségi Igazgatási Központ Teve utcai székháza. A fővárosiak által csak „zsarupalotaként” emlegetett impozáns, csupa üveg toronyház első emeletén április 18. óta imaszoba áll a vallásukat gyakorolni kívánó rendőrök rendelkezésére. A szoba megáldására ökumenikus szertartás keretében került sor a három történelmi keresztény egyház lelkészeinek, valamint az izraelita hitközség rabbijának és kántorának szolgálatával. A rendőrség napját bevezető ünnepi alkalmon evangélikus felekezetünket e sorok írója képviselte.

A hétvége sajtóját böngészve kitűnik, hogy bizony sokan furcsállják Bencze József altábornagy, országos rendőrfőkapitány döntését, aki ragaszkodott az imaszoba kialakításához. Hogyan kerülhet szakrális helyiség egy erőteljesen szekuláris környezetbe, oda, ahol a dolgozók éppen a világ árnyoldalaival szembesülnek?

A tudósító – lelkészként – Isten igéjében találta meg a választ. Krisztus mondatát idézte az ünnepi alkalmon is: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Mt 9,12) Jézus mindig azok közé ment, akik vétkeik nyomorúságában vergődtek. Közöttük hirdette, hogy a bűn fogságából meg lehet szabadulni, a gonoszság ejtette sebekből pedig fel lehet épülni. Így vállal ma is közösséget a Szent Isten – akár ilyen szekuláris környezetben is – a szenvedő, a gyógyulásra vágyó emberrel.

Bencze József (képünkön) bevezető gondolataira rímelt e rövid igemagyarázat. Az imaszoba ajtajában a főkapitány arról beszélt, hogy mennyire fontosnak tartja a rendőrök lelkigondozását. „Kollégáim nap mint nap szembenéznek az élet sötét oldalával, s ez még a legerősebbeknek is óriási lelki teher” – jelentette ki. Utalt arra, hogy a pszichológusok segítsége mellett szükségét érzi, hogy munkatársai spirituális igényei is kielégíttessenek.

A kérdésre, hogy vajon uniós előírásnak akart-e megfelelni az imaszoba kialakíttatásával, vagy netán – most, hogy egy ideje a kormánypártok népszerűsége hanyatlóban van – politikai megfontolások vezérelték-e döntésében, a főkapitány meglepő módon személyes választ adott. Elmondta, hogy bár itthon nem ér rá vallásának gyakorlására, külföldön sohasem mulasztja el, hogy betérjen a templomokba. Mindig megérinti az ottani csend és valami erő. Ezt a benne is meglévő spirituális szomjúságot hivatott betölteni az imaszoba egyszerű berendezésével, az oltáron a feszülettel és a Bibliával, a falon pedig a 111. zsoltár héber és magyar nyelven olvasható soraival.

A helyiség éjjel-nappal nyitva lesz, hogy a munkatársak ide elvonulva valamennyit letehessenek a vállukra nehezedő teherből. „Hogy élnek-e a lehetőséggel a kollégák, azt nem tudom” – zárta a beszélgetést a főkapitány, majd hozzátette: „Ám hogy én gyakran betérek majd ide, az biztos.”

B. Pintér Márta