Kultúrkörök

Amikor kissé megilletődötten benyitottam a könyvbemutatónak otthont adó terembe, azt hittem, eltévedtem. Elvégre mégiscsak a szakma egyik legrangosabb seregszemléjén, a könyvfesztiválon vagyunk… A hivatalos, „nyakkendős-feszengős” hangulat helyett azonban vidám gyerekzsivaj s babakocsik arzenálja fogadott – mintha egy családi találkozó kellős közepébe csöppentem volna. De így volt ez rendjén. Hiszen mi más illett volna egy olyan kötethez, melynek legfőbb üzenete az, hogy családban élni jó? És mi más illett volna egy olyan szerzőhöz, akinek legfőbb múzsája három kicsi emberke: Borka, Marci és Annamari?

A Magyar Televízió egyik emblematikus figurája, a népszerű híradós, Süveges Gergő nem szerepel naponta a bulvárlapok címlapjain. Semmi rendkívüli dolog nem történik vele: éli a tisztes családapák mindennapjait. Reggelente – ha teheti – óvodába viszi a gyermekeit, délutánonként nagyokat játszik, biciklizik velük, este megfürdeti őket. Hogy mi ebben az érdekes? Az, ahogyan ezt teszi – s ahogyan ezt most könyv formájában meg is örökíti.

Süveges Gergő ugyanis jól bánik a gyermekeivel – és mesterien bánik a szavakkal is. Feleségével nagyszerű párost alkotnak: olyan emberek ők, akikből egyre kevesebb van manapság. Olyanok, akiknek nem merev elveik vannak, hanem akiknek a zsigereikbe ivódott a gyerekekkel való helyes bánásmód, s akik kellő szeretetmunícióval felfegyverkezve vágtak neki a családdá válás rögös útjának.

Merthogy – miként ezt az Apa-kép-írás című kötet szerzője őszintén beismeri – családdá válni cseppet sem egyszerű. Hiszen az első trónörökös megérkezésével véget érnek a boldog békeidők: jó darabig búcsút kell inteni a gondtalan színház- és mozilátogatásoknak, az alvással töltött éjszakáknak. Helyüket más, sokkal izgalmasabb kalandok veszik át, mint például az orrszívó porszívó felfedezése, a hisztiző vagy sztrájkba lépő csemeték jobb belátásra bírása, a kissé korán beköszöntő kamaszkorral való szembesülés vagy a család apraját-nagyját megmozgató óvodaijel-rajzolás.

Igaz, ezeket a kalandokat mások is átélik nap mint nap. Miként lesz ezekből a hétköznapi élményekből mégis szórakoztató, kellemes olvasmány s a kiváló pedagógiai vénával megáldott édesapából író? Kitűnő stílus- és humorérzékkel. Süveges Gergő ugyanis gyakorlott tollforgató: jó pár éve jelennek meg publikációi az Új Emberben, az Embertársban és a Képmás magazinban. Stílusán nem csupán olvasottsága tükröződik, hanem nyelvi igényessége is (nem véletlenül, hiszen évekig dolgozott szerkesztőként és korrektorként), humorát azonban talán csak most csillogtathatja meg először a nagyközönség előtt – s ő láthatóan lubickol ebben a szerepben.

Szülőkorba ért médiaszemélyiségeink új divatnak hódolnak: babanaplót vagy -blogot írnak, gyermeknevelési kérdésekben osztogatják tanácsaikat. A gyerekszobában csetlő-botló tévésztárok közt Süveges Gergő üdítő kivételnek számít. Nemcsak azért, mert végre valaki apaszemmel is ír a nevelésről, hanem azért is, mert határozott értékrendet képvisel: a történetek révén olyan családot ismerhetünk meg, ahol a szülők következetességre törekszenek, ahol úgy vallják, hogy a korlátoknak megtartó erejük van – és ahol esténként imádságra gyűlnek össze.

A népszerű híradóstól egy alkalommal megkérdezték, mit tenne, ha megtudná, hogy csak egy óra van hátra az életéből. Ő így felelt: „Átkarolnám a feleségemet, közösen imádkoznánk, aztán együtt leülnénk a gyerekekkel játszani.” Igen, Süveges Gergő tényleg ezt tenné. És milyen igaza van.

Süveges Gergő: Apa-kép-írás. Helikon Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 3490 forint.

Győri Virág