A hét témája

Tengelici „házi szerzőnk”, Füller Tímea ismert és kedvelt olvasóink körében. Az Evangélikus Életben rendszeresen írt három lányáról is. A 2007. évi 18. számban megjelent, Noémi, Kamilla, Anna, Borsószem című írásában legkisebb gyermekük, Borsika érkezéséről olvashattunk.

– Miért érezte úgy, hogy a gyermekvárás bensőséges élményét a széles olvasóközönséggel is meg kell osztania?

– Amikor egy élet a világra készülődik, az nem csupán bensőséges, hanem egyben nagyon örömteli élmény is, ezért másoknak is szerettem volna elmondani, milyen boldog vagyok.

– Négy lányuk született. Ez a tény milyen „kihívások” elé állította, illetve állítja?

– Ha fiunk született volna, természetesen őt is nagy örömmel fogadtuk volna, de az az igazság, hogy nem tudom, hogy kell jól fiút nevelni. Valamiért úgy volt eltervezve, hogy nekünk „csak” lányaink legyenek, de ez egyáltalán nem „baj”. Nagyon örülünk mind a négyüknek. És mivel nem „grófkisasszonyok”, hanem egyszer édesanyák, feleségek és elsősorban nők lesznek, akiknek elsődleges dolguk a szolgálat, szeretném, hogy jól felkészüljenek erre a feladatra; ezért segítenek a bevásárlásban, a takarításban, a főzésben.

– Mindig négy gyermeket szerettek volna?

– Mi már az esküvőnkre kapott pénzből két emeletes ágyat vettünk, mondván, hogy nekünk egyszer majd négy gyerekünk lesz… Bár mostanában néha már elgondolkodom azon is, hogy a legutolsó csemeténknek még nincs kistestvére…

„Sok” gyermekünk született, annak ellenére, hogy személy szerint nekem voltak félelmeim a nagycsaládot illetően. Ezen azt értem, hogy ott, ahol több gyerek van, számtalanszor azt láttam, hogy gyakori az irigység. Ennek véleményem szerint talán az lehet az oka, hogy egy-egy gyerek néha esetleg úgy érezhette, hogy neki nem jut kellő szeretet, idő és figyelem. Remélem, mi nem esünk ebbe a hibába. Férjemmel, Füller Mihály evangélikus lelkésszel együtt igyekszünk figyelni arra, hogy mind a négy lányunknak legyen elegendő „saját ideje”. Egyébként ők egymástól is nagyon sokat kapnak és tanulnak, megmenekedve az egykék szomorú sorsától, akiknek a szülők jelentik az egész világot…

– Tehát jöhetne az ötödik, annak ellenére, hogy – ha jól tudom – van egy krónikus immunrendszeri problémája: Crohn-betegség kínozza, és a terhesség alatt nem szedhet gyógyszert…

– Ennek a betegségnek az egyik gyógyszere a borsikafű, ez a kevéssé ismert kedves hungarikum. Utolsó gyermekünk ezért is kapta a Borsika nevet, és azért is, mert a testvérei, Noémi, Kamilla és Anna – amikor még a pocakomban volt – Borsószemnek nevezték el őt. Életem nagy ajándékának tekintem minden egyes gyermekemet, de Borsikát különösen is. Bizonyosan tudom, hogy születése nem véletlen. Amióta ő a világon van, megszűntek a panaszaim, kigyógyultam a betegségemből; számomra ő lett a tökéletes gyógyszer.