Élő víz

Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32)

Húsvét után a 6. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a Szentlélek eljövetelét hirdetik, „akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólt” (Niceai hitvallás). A földön szolgáló gyülekezet pünkösd böjtjében is Istenhez kiált. Exaudi: „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg engem!” (GyLK 687,6) „Te vagy segítségem, ne vess el engem, ne hagyj el, szabadító Istenem!” (Zsolt 27,9; LK) Meghallgatja erőtlen népe kiáltását, vezérigénkben válaszol, és a Szentlelket ígéri: „Amikor eljön a Pártfogó [Károlinál: a Vigasztaló], akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek” az ügy védelmében, az Isten és a világ közötti perben (Jn 15,26)! Pál is ezt teszi a pogányok között a Szentháromságot dicsőítve Krisztus szeretetének megismertetéséért: „…meghajtom térdemet az Atya előtt (…), adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által…” (Ef 3,14.16) Luther így folytatja az Úrról szóló bizonyságtételt: „Krisztusnak a szívünkbe való telepítése azt jelenti, hogy megismerjük őt, a mi Megváltónkat, akiben Istent Atyánknak nevezhetjük, s vesszük a Szentlelket, aki minden bajunkban bátorságot ad. Így hát ő szívünkben lakozik.” Isten megígéri a hazatérést fogságba jutott, szétszóratott ószövetségi népének: „…és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik… (…) Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.” (Ez 11,19.20b) Az újszövetségi gyülekezet élő tagjai újjászületésükkor megkapják az Atya-Fiú Lelkét. „De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” (Róm 8,9) Az Úr Jézus követői üldöztetéseket szenvednek minden időben. „De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.” Védőügyvédjük a Szentlélek; „állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” az örök életre (Lk 21,13.19)! Bizonyságtételük sem magánügy: „…a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.” Jézus megígérte: „…ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.” (Lk 12,12.8) A tizenkét apostol Izráel tizenkét törzsét jelképezi, ezért kell teljessé tenni a tanúk számát – de nem emberi döntés alapján! „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki (…), akit kiválasztottál magadnak…” „…a sors Mátyásra esett…” (ApCsel 1,24.26) A kereszten Jézus gondoskodik Máriáról is: „Asszony, íme, a te fiad!” S szeretett tanítványára bízza: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26.27) János nem vértanúhalállal, hanem – a szeretet apostolaként – hosszú életével dicsőítette meg Urát, így (is) tett róla bizonyságot: „Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,20c) A Seregek Ura már Zerubbábelnek megígérte pártfogását: ő fogja befejezni a templom újjáépítését, de „nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel” (Zak 4,6). Hívjuk segítségül a megígért Pártfogót! „Jövel, Szentlélek Úristen, / Töltsd be szíveinket bőven…” (EÉ 229,1)

Garai András