Evangélikusok

A Magyar Televízió tudáscsatornája április eleje óta sugározza az Érmellékről szóló húszrészes sorozatát. A filmmonográfia egyedülálló a magyar televíziózás történetében. Az alkotás keletkezéséről, a forgatás körülményeiről Pekár Istvánt, a Duna Televízió egykori elnökét, a műsor szerkesztőjét kérdeztük.

– Az Érmellékről az alábbi összegzést olvashatjuk a vidék honlapján: „A Berettyó és az Ér közötti sík- és dombvidék, ahol mintegy harminc-harmincöt, részben vagy egészben magyarlakta község is található. Nevezetes helységei: Margitta, Érmihályfalva, Székelyhíd, Bihardiószeg. Az Érmellék a kora Árpád-kor óta magyarlakta táj, nagy múltú történeti borvidék.” Az Ön számára, aki hosszú hónapokig forgatott e tájon, a leírtak talán egy kicsit sommásan hangzanak.

– Szerintem igen szerény a honlapon található adat, mivel tudomásom szerint az Érmellék ötven-hatvan települést fog össze. A Székelyföld után a legnagyobb terület, ahol a romániai magyarság egy tömbben él. A közel százezer lélek három tájegységen: az Érmelléken, a Berettyó mentén és a Hegyközben lakik. Az utóbbi már Nagyváradnál kezdődik, Hegyközpályit mint lakóhelyet nemrégiben fedezték fel a váradi újgazdagok.

– Honnan származik a forgatás gondolata?

– A Bihar megyei önkormányzat ötlete volt, hogy a megye magyar többségű településeiről filmsorozat készüljön. Kiss Sándor, az önkormányzat elnöke karolta fel a kezdeményezést, s Bimbó Szuhai Tibor produceren keresztül kérték fel a Magyar Televíziót a közreműködésre. Nemcsak a helyismeretem, korábbi munkáim is hozzájárultak ahhoz, hogy az MTV végül rám bízta a feladatot.

– Ha az alkotó nem akar rögtönözni, egy ilyen munka elkészítése hosszú időt igényel…

– Valóban összetett feladat volt; alapos felkészülés kellett hozzá, hogy húsz részen keresztül lekössük a nézőket, és ne ismételjük önmagunkat. Sokat számított a helyismeret: 1999-ben, még a másik közszolgálati televízióban, az Elfeledett tájak sorozatban forgattam egy félórás epizódot Érmelléken, s emellett vagy féltucatszor fordultam meg a vidéken. Nagy segítségemre volt még egy kiadvány, a Dukrét Géza szerkesztésében megjelent Partiumi Füzetek, de szorgalmasan forgattam a Pallas nagy lexikonát, és böngésztem a helyi honlapokat is.

– Mennyire őrzi az Érmellék a hagyományait?

– Ez soha sem volt olyan gazdag tradíciókkal büszkélkedő vidék, mint a Palócföld vagy Kalotaszeg. Élő népviselete nincs, a hagyományőrző csoportok is ritkák errefelé. Érdekes módon a helyiek az egykori lápvidékre a legbüszkébbek, ebben Értarcsa jár az élen.

A hitbéli hagyományok ápolását tekintve a katolikusoknál a Szent Jobb említhető. Egyébként a vidék református többségű. Egy aktív lelkész igen sokat tehet hívei összefogásáért, s erre számos szép példa is akad. A nép igen vallásos, s talán ezzel függ össze, hogy noha az Érmellék igen szegény, mégis megvan a gyermekvállalási kedv.

– Sokat beszélnek napjainkban a román gazdasági csodáról. Van ennek nyoma arrafelé?

– Sajnos nincs. Ha a gondos szemlélő Nagyvárad fejlődését kíséri figyelemmel, meglepődik a változáson. A földből nőnek ki a logisztikai központok, az olasz tőke a könnyűipart virágoztatta fel. Az építési telkek ára az egekbe szökött. Az Érmelléket azonban még nem érte el a változás: mintha a hatvanas évek Magyarországán lennénk. Földutakon jutunk ki a földekre, ahol igen kevés a gép. A családi vállalkozások próbálnak megélni a mezőgazdaságból – nagyon keservesen sikerül. Ottlétemkor még nem érkeztek meg az uniós támogatások, s ez az emberek hangulatára is rányomta bélyegét.

– Ez a táj egykor híres borvidék volt, de Románia nem dúskál a jó nedűben. Lehet-e a szőlőtermelés a jövő egyik útja?

– A történelmi Magyarországon az Érmellék a harmadik legjelentősebb fehérborvidéknek számított Tokaj és a Balaton-felvidék után. Napjainkban csak Bihardiószeg környékén készítenek minőségi bort, máshol a kevesebb vesződséggel járó direkt termő fajtákat látni. Viszont mindenütt megmaradt a pincerendszer, amelyre a helybéliek igen büszkék. Érszalacson több mint ezer pince van, lakóház ennél kevesebb. Ha felélesztik az ősi szőlőtermesztési hagyományokat, és napjaink borturizmusa is felfedezi a pincesorok egyedi báját, a települések csak profitálhatnak az idegenforgalomból.

– Hogyan emlékszik vissza a filmsorozat készítésének közel két évére?

– Némi büszkeséggel állíthatom, hogy úttörő munkát végeztünk: ilyen léptékű, egy adott vidéket feldolgozó monográfia még nem született a magyar televíziózásban. Rockenbauer Pál munkáját, a Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatot újból és újból műsorra tűzik, mert semmit sem vesztett értékéből. Remélem, hogy az Érmelléki barangolások is forrásértékű lesz évtizedek múltán.

A magam részéről nosztalgiával gondolok vissza a forgatásokra. Gerard Gui operatőr személyében új barátra leltem, és a kemény munka ellenére is mindig élményekkel feltöltődve térhettem haza. A vidéket ma még elkerülik a turisták, de talán ez a film hozzájárulhat az Érmellék felfedezéséhez, s akkor az odalátogató és a helybéli is gazdagabb lesz.

A sorozatot május 16-áig láthatják a nézők szerda, csütörtök és péntek délutánonként az m2-n.

Csermák Zoltán