Evangélikusok

Pár hete a növekvő „Szélrózsa-bimbóról” olvashattunk lapunkban; a képzavart fokozandó, miért ne beszélhetnénk „konfirmáló Szélrózsáról” – akár kettős értelemben is? Egyrészt az országos evangélikus ifjúsági találkozó az idén nyáron lesz tizenkét éves, tehát lassan valóban felserdül, konfirmandus korba lép. Másrészt két hónappal a kőszegi, immár hetedik (!) nagy fesztivál előtt legfőbb ideje tisztázni a kérdést: vajon miről is szól, és miről nem szól a Szélrózsa? Miben, mire erősíthet, konfirmálhat minket – életkorunktól függetlenül?

Közös gondolkodásunknak különös kontextust adhat pünkösd közelsége. Ez a jeles nap éppen a feltámadó „Szél” ünnepe, amikor a szélrózsa minden irányából Jeruzsálemben összeverődő sokszínű tömeget szíven találta a Krisztusról szóló evangélium élő és ható szava. Vajon milyen esély van az idén nyáron Kőszegen ennek a pünkösdi csodának a megélésére?

Jézus figyelmeztet: „A szél arra fúj, amerre akar…” (Jn 3,8) Megrendelni, megszervezni nem tudjuk a Lélek munkáját, de a bennünk élő reménység szent joga és kötelessége – szélcsend idején is – előkészíteni, felhúzni a vitorlákat.

A Szélrózsa nem klasszikus értelemben vett, hagyományos evangélizációs rendezvény, de gerincét Kőszegen is az evangélium hirdetése adja a határokat átlépő, átszakító, megnyitó Jézusról. Erre lehet majd személyesen reflektálni esténként a „Nikodémusok óráján”, ahol reménység szerint éltető széljárás lesz…

A Szélrózsa nem tévesztendő össze a jól bevált csendesnapokkal sem. Egyik fő alkotó- és kötőeleme éppen a gazdagon, sokszínűen, nem ritkán meglehetősen hangosan szóló ének és zene. Ugyanakkor csendsátor kínál frissítő oázist a hallgatásra, illetve meghallgatásra szomjas betérőknek. Továbbá a Szélrózsák spirituális különlegessége az esti csendséta, amelyen mécsesek és igék fénye mutat irányt az útkereső zarándoknak.

1996-ban Váralján még nem is sejthettük, hogy az első Szélrózsa megrendezésével különleges, új munkaág született egyházunkban. Most, hogy a gyermek lassan felcseperedik, felnő, talán itt az ideje, hogy megfogalmazzuk: mi lett, mi lesz belőle? Magam, mint aki abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy immár a hetedik Szélrózsámra készülhetek, sok szép emlékre és tanulságos tapasztalatra visszatekintve hármas választ próbálok adni a kérdésre.

A Szélrózsa – divatos idegen szavakkal megfogalmazva – többek között a holisztikus rekreáció lehetőségét kínálja. A testi, lelki, szellemi töltekezés, felfrissülés, megújulás ajándékát élhetjük át közel négy napon át. A kreatív fantáziával összeállított programok valóban az egész embert igyekeznek megmozgatni, a szó szoros és átvitt értelmében. Sport, játék, ének, zene, tánc mind-mind egy célt szolgálnak: átélni, megélni, továbbadni az Istennel és egymással való közösség felszabadult örömét. Azt az egészséges vidámságot, amelyről énekeskönyvünk 68. dicséretében így vallunk: „Felüdülés, sport, zene, játék, / Zengjetek Istennek új éneket!”

Másodsorban a Szélrózsa egyházunk legmerészebb, határokat feszegető missziói vállalkozása. Váralja, Bodajk, Debrecen, Kismaros, Tata és Szolnok után a kőszegi találkozó végre mottójában is megfogalmazza a nagy dilemmát: „Hol a határ?”

Ez egyben igazi pünkösdi kérdés is, hiszen ezen az ünnepen a Lélek tüzével dinamizált evangélium minden elképzelhető határt átszakít. S egyben szédítő világtávlatokat nyit Krisztus tanúi, a születő gyülekezet és egyház előtt.

Komoly teológiai, elméleti és gyakorlati kérdés a szervezők számára, hogy ma hol a határ. Mennyire, meddig lehet megnyitni egy evangélikus ifjúsági fesztivál határait? Nyilvánvaló, hogy a szent cél sem szentesíthet minden eszközt, de nem szabad megriadni az evangélium továbbadásának szokatlan, új formáitól sem. Ilyen merész, nem kockázatmentes kísérlet lesz, amikor – Deo volente – július 18-án, pénteken este kivisszük a Szélrózsa programjait Kőszeg főterére. Így igazi városmissziói alkalommá tágulhat a találkozó: „A szél arra fúj, amerre akar…”

Végül, de nem utolsósorban örömmel tapasztalom, hogy a tizenkét éves Szélrózsa igazi mozgalommá, önálló munkaággá nőtte ki magát egyházunkban. Amint erről lapunkban is beszámoltunk (2008/15. szám), a tavaszi kőszegi előkészítő hétvégén közel száz önkéntes munkatárssal tekintettük át közös feladatainkat. A csapatot egy szintén önkéntesekből szerveződött team, a „tízek” gárdája koordinálja Smidéliusz Gábor „Szélrózsa-atya” vezetésével. Mindez – szerényebb magyar méretekben, de – határozottan emlékeztet a német Kirchentag-mozgalom működésére, amelyben szintén döntő szerepet játszik az elkötelezett önkéntesek aktivitása.

Mit hoz a jövő? Akik Váralján még tizenévesek voltak, mára érett, talán már családos felnőttek. De teljesen érthetően továbbra is igénylik az egész embert megszólító, megmozgató nagy találkozás, töltekezés legalább kétévenkénti élményét. Így a Szélrózsa, megőrizve ifjúsági jellegét, egyre inkább kinyílik az érettebb korosztályok felé is. Hála Istennek, itt nem fenyeget a „kikonfirmálás” veszélye, sokkal inkább egészséges növekedést, tudatos építkezést tapasztalunk.

Hol a határ ebben a fejlődésben? A már többször is idézett pünkösdi válasz nyitva hagyja a kérdést: „A szél arra fúj, amerre akar…”

Gáncs Péter püspök, Déli Egyházkerület