Keresztény szemmel
Az „Isten-részecskék” nyomában
„…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” (ApCsel 2,2)
Hetekkel ezelőtt egy rövid MTI-híradás ragadta meg figyelmemet: „Sötét anyag a világűrben. A világegyetemben valaha talált legnagyobb sötétanyag-struktúrát fedezte fel egy nemzetközi kutatócsoport a Hawaii szigetén levő teleszkóppal. A világűr 75%-nyi sötét energiából, 21%-nyi sötét anyagból és csak 4 (!) százaléknyi közönséges anyagból áll. A sötét anyag olyan részecskéket tartalmaz, amelyeket nem ismerünk, és keresztülhalad a Földön anélkül, hogy nyomot hagyna.”
Azóta sem hagy nyugodni a gondolat. Megdöbbentett, hogy mennyire nem ismerjük sem az univerzumot, sem a közvetlen környezetünkön, így a rajtunk is átáramló anyagokat, energiákat. Az Isten által teremtett világ csupán 4%-a áll olyan anyagból, amelyet és amelynek kölcsönhatásait hellyel-közzel megismerte az évszázadok-évezredek folyamán a homo sapiens – s lám, máris mily rátarti és mily Istentől elrugaszkodott lett. Különösen azok, akik magukat büszkén materialistának és ateistának nevezik.
Holott természettudományos gondolkodással már azt sem tudjuk felfogni, miképpen maradhatott meg az ősrobbanás (angolul: big bang) után az egyre táguló univerzum, hiszen a felszabaduló, elképesztő nagyságú energia azonos mennyiségben kellett, hogy létrehozzon anyagot és antianyagot. S e kettőnek szükségszerűen ki kellett volna oltania, meg kellett volna semmisítenie egymást. Azaz most üres lenne a világegyetem…
A teremtett világ 96%-át alkotó, általunk ismeretlen sötét energiáról és sötét anyagról ugyanúgy szinte semmit nem tudunk, holott ezek nemcsak a világűr távoli pontjain léteznek, hanem itt a Földön is.
Franciaország svájci határán található egy Crozet nevű kis település, amelynek közelében egy gigantikus méretű föld alatti kutatóbázist létesítenek – több milliárd eurós beruházással – az úgynevezett sötét anyagot alkotó részecskék kimutatására. Ezeket Leon Lederman, a Nobel-díjas fizikus eredetileg „Isten-részecskéknek” hívta, később azonban – Isten tudja, miért – mások átkeresztelték őket, és azóta Higgs-részecskék néven ismertek. Létezésük elméletileg bizonyított, tömegük a proton tömegének száz-kétszázszorosára tehető. A tudósok legfőbb törekvése, hogy ezeket a részecskéket kimutassák, és természetüket tanulmányozzák.
Azt hiszem, mi, keresztények óriási lépéselőnnyel rendelkezünk, hiszen már közel kétezer éve tudjuk, miként áramlik folyamatosan felénk az égből Isten Szentlelke. Tudományos bizonyítékok nélkül is hisszük és valljuk a Szentlélek mindent betöltő voltát. Adja Isten, hogy minket is betöltsön – és az egész házat, az Isten házát is, ahol ülünk. És ne csak pünkösdkor, hanem minden napon a világ végezetéig. Hogy ne csak keresztülhaladjon rajtunk s a Földön, anélkül hogy nyomot hagyna…
Dr. Szerdahelyi Péter