Egyházunk egy-két hete

„Hát titeket már hazazavarni se lehet a templomból?” – hangzott mosoly kíséretében a dörgedelem a telekgerendási templom ajtajában a teleki családi napok befejezése után úgy egy órával. A lépcsőn ugrándozó nyolc-tízévesforma gyerkőcök lelkesen válaszolták: „Nem, mi nagyon szeretünk itt lenni!” Ez a rövid párbeszéd is jelzi talán, hogy az, ami a kis Békés megyei faluban történt április 18. és 20. között, áldott missziós alkalom volt, és az Úrhoz segített közelebb gyermeket és felnőtteket egyaránt.

Nagyon megérintett, amit azon a hétvégén átélhettem. Egy olyan ezerhétszáz lelkes településen történt mindez, ahol az evangélikus az egyetlen templom, és ahol nincs is önálló egyházközség, egy lelkes kis csapat mégis gyülekezetet épít szinte hegyeket mozgató hittel. Liptákné Gajdács Mária, akit tavaly szeptemberben helyezett Telekgerendásra tíz hónapra Gáncs Péter püspök, már tudja, hogy kik azok, akik evangélikusnak vallották magukat a népszámláláskor. Látogat, szervez, hívogat, alkalmakat tart, s mindebben nagyon jó munkatársai a helybeli hívő testvérek. Együtt döntöttek a nagyszabású, háromnapos evangélizáció megrendezéséről is.

Nem evangélizációt, hanem családi napokat hirdettek „Jézus az élet kenyere” mottóval. Az összetört, sebzett életeknek, családoknak és közösségeknek ugyanis Krisztusra van szükségük ahhoz, hogy gyógyuljanak, épüljenek, növekedjenek, éltető táplálékot kapjanak. Az ige pedig hangzott reggel 9-től este 10-ig (!) szinte megállás nélkül sokféle formában: áhítatokon, evangélizációs igehirdetéseken és személyes bizonyságtételekben, csoportos és egyéni beszélgetéseken, bábjelenetben és egyéb gyermekalkalmakon, képben, hangban, zenében…

És jöttek az emberek. Az elején még elég kevesen, inkább csak a meghívott szolgálattevők és a környékbeli gyülekezetekből érkezett segítők, de aztán egyre több falubeli is beült a padokba. Többször volt tele a templom. A bábjelenetre a gyermekek a péntek délelőtti tanítás idején pedagógusaikkal együtt érkeztek. Nem meglepő, hogy Balczó András bizonyságtétele és Hűvösvölgyi Ildikó Reményik-műsora sokakat vonzott. De az evangélizáción is napról napra egyre többeket ütött szíven az ige az ószövetségi király, Jósáfát (2Krón 20) példáján keresztül. A vasárnapi istentiszteleten pedig – minden eddigit felülmúló létszámban – nyolcvanhatan térdeltek oda az Úr oltárához, és sokan közülük könnyek között vettek úrvacsorát. Volt olyan is, aki 1956 óta most először élt ezzel az ajándékkal! Több mint ötszázötvenen voltak, akik a három nap során legalább egy alkalmon részt vettek.

Telekgerendáson óriási lehetőség rejlik abban is, hogy a település még igazi falu – értem ezen elsősorban azt, hogy egymást jól ismerő, egymásra számítani tudó közösség él benne, akik ha érzik azt, hogy szeretik őket, és értük történnek dolgok, akkor örömmel mozdulnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy valamennyi helyi civil szervezet (az Örökifjak, a Vöröskereszt, a szlovák klub, a polgárőrség, a mozgáskorlátozottak, a nyugdíjasok, a nagycsaládosok, valamint a nők egyesülete), sőt még a polgármester asszony és az óvoda dolgozói is kivették a részüket a vendéglátásból, szervezésből, előkészületekből. A háromnapos program során százakat ebédeltettek, ami nemcsak az esemény ideje alatt jelentett sürgölődést a rögtönzött udvari konyhában, hanem már előtte is: a disznótor révén rendelkezésre állt a szükséges mennyiségű hús, a szorgos asszonyok pedig tésztát gyúrtak a gyülekezeti teremben.

A „stáb” rendszeresen összegyűlt, hogy alaposan kidolgozza a programot. A gyakorlati tennivalók mellett a legfontosabb mindig a gyülekezetért, a faluért, illetve a családi napok alkalmaiért és szolgálattevőiért tartott imaközösség volt; imádkoztak a békéscsabai gyermekmunkásokért, a mezőberényi és orosházi fiatalokért, valamint a vendég igehirdető lelkészekért: Szeverényi Jánosért, Lázárné Skorka Katalinért és e sorok írójáért.

Amikor hazatérve beszámoltam ezekről, a pestszentlőrinci fiatalokat nagyon megérintette a telekiek ügye; ők javasolták, hogy vegyük fel a pénteki imaközösségünk imalistájára a telekgerendási gyülekezet épülését. Örömmel támogatom az ötletet.

Az evangélizációs sorozat hangfelvétele letölthető az Evangélikus Missziói Központ honlapjáról: http://misszio.lutheran.hu/.

Hulej Enikő

Regionális hozzárendelés: Telekgerendási Evangélikus Leányegyház