Evangélikusok

Blázy Árpád kelenföldi lelkész az elmúlt évben védte meg A humanista Simon Griner (Grynaeus) és Buda (1521– 1523) – adalékok a magyarországi reformáció kezdeteihez című egyháztörténeti doktori dolgozatát a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, kimagasló, „summa cum laude” minősítéssel. Doktorrá avatására a karácsony előtti napokban került sor – ezzel a beszélgetéssel gratulálunk evangélikus hetilapunk nevében egyházunk új doktorának.

– Gratulálunk a tudományos eredményekhez! Egyházunkban eddig inkább lelkészi szolgálatod kapcsán voltál szélesebb körben ismert.

– Mindenekelőtt köszönöm a gratulációt és a mostani lehetőséget. Mintha csak most lett volna, mégis immár több mint húsz éve, hogy 1987-ben végeztem az Evangélikus Teológiai Akadémián. A mozgalmas segédlelkészi éveket a siófoki és a kötcsei gyülekezetekben töltöttem. Nagy örömömre szolgált, hogy végigkísérhettem „Siófok hajójának” – a Makovecz Imre által tervezett új evangélikus templomnak – a felépülését, az alapkőletételtől egészen a „vízre bocsátásáig”. Ezután Gödöllőre kerültem, ahol kereken egy évtizedig élvezhettem az ottani testvérek igazi szeretetét és megbecsülését.

2001 tavaszán kaptam meghívást Kelenföldre, ahol jelenleg is szolgálok. Mindeközben többször folytathattam ösztöndíjas tanulmányokat Svájcban és Németországban: Bázelben 1989-ben, Wuppertalban 1990–91-ben és Tübingenben 1998–99-ben.

– Ki ébresztette fel benned az egyháztörténeti érdeklődést?

– A történelem mindig is érdekelt, már gimnazista koromban megtanultam az antik bölcsességet: a történelem az élet tanítómestere. Ez irányú érdeklődésem a teológián töltött évek alatt tovább mélyült, amiért köszönettel tartozom – többek között – a közelmúltban elhunyt Fabiny Tibor professzornak is.

– Mi fordított a hazai reformáció történetének alaposabb megismerése felé?

– Már teológiai tanulmányaim alatt kiderült, hogy a hazai egyháztörténet – és azon belül a reformáció története – még igen sok tisztázásra váró kérdést rejt magában. Ilyen például a – doktori dolgozatom témájául is szolgáló – neves humanista tudósnak, Simon Grynaeusnak (1494/95– 1541) a hazai reformációtörténetben betöltött szerepe.

Grynaeus személye és műve közel sem ismert annyira, mint például a nagy reformátoroké, például Lutheré, Kálviné, Zwinglié vagy éppen Melanchthoné. Életútjának kutatása során azonban kiderült, hogy aligha volt a reformáció első két évtizedében olyan döntő és fontos esemény, amelyhez valamilyen szállal ne kötődött volna.

Gondolok itt mindenekelőtt a reformáció kezdetét követően nem sokkal kitörő úrvacsoravitára, amelynek – Zwingli mellett – az egyik első helvét irányú előfutára és jeles képviselője volt. Eukleidész A geometria elemei című művének újabb kiadásához – amely Bázelben jelent meg 1533-ban – írt előszaváért ugyanakkor Grynaeust manapság már úgy is emlegetik, mint aki utat nyitott a Descartes által képviselt újkori gondolkodás és filozófia felé.

Élete utolsó évtizedében közel harminc kiadványt rendezett sajtó alá és jelentetett meg Bázelben, szinte egytől egyig ókori – keresztény és nem keresztény – szerzők műveit. Saját, helvét irányú reformátori meggyőződéséről teológiai értekezést ugyan sohasem írt, neve – érdekes módon – mégis felkerült a katolikus egyház által 1559-ben először közzétett „Tiltott könyvek listájára” (Index Librorum Prohibitorum).

– Magyar kutatóként találtál-e Grynaeus személyével kapcsolatban a hazai kutatás számára is fontos adatokat?

– Miként az imént utaltam rá, Grynaeus szerepe nem kevésbé izgalmas a magyar reformáció története szempontjából sem. Tanári pályája elején ugyanis, a magyarországi reformáció hajnalán, 1521 és ’23 között Budán, a Boldogasszony plébániához – a mai Mátyás-templomhoz – tartozó iskolában, a korszak talán legnevesebb városi iskolájában oktatott iskolamesterként. A régebbi szakirodalmi hagyomány szerint budai diákjai között ott találjuk az ifjú Dévai Bíró Mátyást is.

Kiderült azonban: egyáltalán nem biztos, hogy Grynaeus járt Magyarországon, pontosabban Budán. S ha járt is, akkor vajon mikor és milyen céllal érkezett hazánk akkori székvárosába? Eltér a kutatók véleménye abban is, hogy Grynaeus mikor hagyta el Budát, és mikor érkezett innen a reformáció fellegvárába, Wittenbergbe. Máig kérdéses továbbá, hogy Grynaeus egyedül vagy másodmagával – a Luther-tanítvány, a későbbi wittenbergi, majd jénai egyetemi tanár –, Winsemiusszal érkezett-e a magyar fővárosba.

A kérdések, kérdőjelek idővel tovább szaporodtak: biztos, hogy Grynaeus a neves budai – német – humanista iskola rektora volt, mivel erre nézve sem egységes a szakirodalom?

Nem kevésbé izgalmas kérdés, vajon milyen kapcsolat fűzte Grynaeust Buda akkori humanista és az új tanokra köztudottan nyitott, reformszellemű szereplőihez, mint például Bartholomeus Francfordinus Pannoniushoz, Konrad Cordatushoz, Johannes Kreslinghez vagy éppen Brandenburgi György őrgrófhoz. És az oktatáson túl vajon mivel tölthette szabad idejét az ifjú humanista? Mondhatunk-e valami konkrétabbat Grynaeus és a Corvina könyvtár vonatkozásában? A dolgozatban a fellelhető források alapján – többek között – ezekre a vitás kérdésekre próbáltam meg választ adni.

– Említettél még egy sor érdekességet rejtő reformációtörténeti összefüggést…

– A múlt század magyar egyháztörténészeinek egy másik izgalmas vitatémája Dévai Disputatio de statu, in quo sint beatorum animae post hanc vitam ante ultimi iudicii diem […] című, Nürnbergben 1537-ben megjelent művének keletkezési körülményeihez kapcsolódik. A régebbi szakirodalom szerint Dévai 1537 nyarán Bázelben járt, ahol eme műve megjelentetésén túl felkereste egykori budai tanárát, Grynaeust is. Elsősorban Sólyom Jenő józan forráskritikai vizsgálódásának köszönhetően azonban erről az újabb irodalom már hallgat.

Meglepetésemre viszont a bázeli egyetemi könyvtár kézirattárában kezembe került a „magyar Luthernek” egy 16. század közepéről származó, éppen eme híres hitvitázó művét tartalmazó kézirata. Az ehhez használt papír vízjeleinek azonosítása után azonban kiderült, hogy az csak Dévai 1545-ben bekövetkezett halálát követően készülhetett, ezért nem kerülhetett Dévai által a Rajna-parti városba. Ennek ellenére továbbra is izgalmas kérdés, és még pontosításra vár, hogy vajon mikor, hogyan és miért került Dévai művének eme kézirata éppen Bázelbe?!

– Mit jelenthet nekünk az egyházi, gyülekezeti életben a reformáció- és szélesebben az egyháztörténeti kutatás sok-sok érdekessége és eredménye? Miben kell esetleg újra felfedeznünk a reformáció korszakát?

– Biztos mások is tapasztalták már, hogy egy-egy nevesebb történelmi személyiség életművének tüzetesebb vizsgálata során arra a megállapításra jutunk, hogy ők sem voltak csodabogarak, hatodik érzékkel megáldott „szuperegyéniségek”. Sokkal inkább, hozzánk hasonlóan, hús-vér emberek, akiknek olykor ugyanúgy meg kellett küzdeniük a hétköznapi problémákkal, mint például betegség, csalódás, igazi konfliktusok, olykor anyagi nehézségek… Mindemellett azonban sohasem feledkeztek meg arról, hogy kinek a szolgálatában állnak, és ezért mindig mindenben tudásuk legjavát igyekeztek adni.

Az általam választott korszak kutatása ugyanakkor nehézségekkel is jár. Grynaeus budai működésének időszakát például azért nagyon nehéz kutatni, mert a királyi kancelláriának a mohácsi vész előtt keletkezett irattári anyaga – a „liber regius”-okkal, királyi könyvekkel együtt – köztudottan teljes egészében elpusztult. Az eddig ismert egy, illetve két írásos forrás mellé azonban sikerült még további kettőt találnom, melyek alapján teljesen egyértelművé vált, hogy Grynaeus járt Budán, és a magyarországi városi humanista iskolák egyik legkiemelkedőbbikének, a Buda főtemplomához tartozó iskolának a rektora volt.

Forrásokkal azonban aligha lehet bizonyítani azt a személyével kapcsolatos és magát évszázadokon át tartó nézetet, mely szerint Grynaeus egyike lett volna azoknak, akik elsőként hirdettek lutheri tanokat Magyarországon. Budai tanárkodásáról inkább csak annyit mondhatunk, hogy azt már egész biztosan tudatos humanista és – valószínűleg – az új, evangéliumi hitre nyitott szellemben végezte.

– A doktori avatás ünnepségéig hosszú út vezetett a Károli Gáspár Református Egyetemen. Ki segítette témavezetőként a munkádat? Milyen volt református környezetben végigjárni a doktorálás útját?

– A doktorálásra való jelentkezésemet megelőzően mindenekelőtt a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Doktori Tanácsának akkori elnökével, Karasszon István professzorral, illetve az egyháztörténeti tanszék professzorával, későbbi témavezetőmmel, Ladányi Sándorral konzultáltam. Mindketten nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak, s miután röviden beszámoltam Grynaeusszal kapcsolatos kutatásaimról, témámat érdemesnek találták arra, hogy doktori értekezés kerekedjen belőle.

Grynaeus budai működése – szerintük is – többek között azért nagyon izgalmas témakör, mert Bázelbe kerülését, 1529-et követően egyértelműen a reformáció helvét irányának markáns képviselőjévé vált – gondolhatunk itt mindenekelőtt az 1536 elején elkészült I. helvét hitvallásra, melynek egyik társszerzője –, továbbá azért is, mert a Grynaeus nemzetség egyik ágának leszármazottai a későbbi évszázadok során „visszakerültek” a magyar királyi székvárosba. Így ma is Budán él a neves – és vallására nézve egyébként evangélikus – neurológus-pszichiáter, Grynaeus Tamás és családja.

A doktori értekezés írása során rendszeresen konzultáltam Ladányi professzorral, aki tanácsaival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozat végül kerek egésszé lett. Az avatásra tavaly december 20-án került sor a hittudományi kar Ráday utcai dísztermében, amikor is két kutatótársunk habilitációs oklevelet vehetett át, kettőnket pedig – egy református lelkipásztort és engem – doktorrá avattak.

– Mivel folytatódik szolgálatod a jövőben? Milyen tervekkel folytatod lelkészi és kutatói munkádat?

– Nem szoktam nagyon előre tervezni. Az élet adta kihívásoknak, feladatoknak azonban mindig igyekszem eleget tenni. Eddig is szívesen végeztem a gimnáziumi hitoktatást, különösen amikor egyetemes vagy hazai egyháztörténetet taníthattam. Remélem, ez irányú szolgálatom tovább folytatódhat, s a megszerzett újabb ismeretekkel színesedhet, gazdagodhat.

A gyülekezeti, illetve közegyházi teendők mellett ugyanakkor magától értetődően szeretném tovább folytatni kutatásaimat Grynaeusszal kapcsolatban is. Annál is inkább, mert életútja – a budai tartózkodásán túl – még igen sok izgalmas, részleteiben fel nem tárt eseményt és nyitott kérdést rejt magában. Gondolok itt például az 1527-ben a lorschi bencés monostorban történt jelentős felfedezésére, arra, hogy megtalálta Livius Ab urbe condita című száznegyvenöt kötetes fő művének öt, addig még ismeretlen könyvét; vagy az 1531-es angliai tanulmány- és kutatókörútjára, illetve arra, hogy 1534–35-ben aktívan részt vett a tübingeni egyetem megreformálásában.

Dr. Korányi András