Napról napra

Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. Zak 4,6 (Ez 33,12a; Mk 2,14; Jn 14,23–27; ApCsel 2,1–18; Ef 1,3–14) Pünkösd a Szent Lélek eljövetelének ünnepe. Amit a Teremtő rég megígért, most valóra váltja. Amit Jézus előre tudtul adott tanítványainak, most beteljesíti. Aki nyitott szívvel kész fogadására, az maga is átéli, hogy lelkében lakozik a Lélek. Mennyire szükségünk van reá, hogy zaklatott életünkben békességet teremtsen, erőnk fogytán erőt adjon, és keresztutak döntéseinél tanácsoljon!

Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Mt 16,16 (Ám 6,6; 2Kor 6,14; Mt 16,13–19; 1Kor 12,4–11; Zsolt 150) Kereszténységünk múlik azon, kinek tartjuk Jézust, és hogyan viszonyulunk hozzá. A történelem nagyjai közé számítják a politológusok, vallásalapítóként emlegetik a tudósok, reformerként a szociológusok, lelki forradalmárként a pszichológusok, az emberiesség legnagyobb példaképének tartják a filozófusok. Kicsoda számodra, kedves Olvasó? Biztasson Péter tanúságtétele!

Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben! Zsolt 56,9b (Jel 21,4; ApCsel 4,23–31; 1Kor 10,1–13) Melyikünk ne sírt volna, amikor igazságtalanul bántak vele, amikor jogos tulajdonától megfosztották, amikor bánat és gyász érte, amikor soha meg nem történt cselekedetekkel vádolták, amikor rosszindulatúan susároltak a háta mögött? De tudtunk-e sírni saját mulasztásaink, saját vétkeink, a magunk bűnei miatt? A zsoltáros azért könyörög, hogy Isten fordítsa jobbra sorsát minden vétke ellenére, s lássák meg, hogy ő az Úr. Kövessük a zsoltáríró példáját!

Én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. Ez 16,60 (Jn 10,27–28; ApCsel 8,/9–11/12–25; 1Kor 10,14–22) Isten emlékezteti Ezékielt a kora ifjúságában történt szövetségkötésre, mert ő elfeledkezett róla. Isten bennünket is újra figyelmeztet a keresztségkor kifejezett örök szándékára: velünk akar maradni, velünk akar élni. Ne hárítsuk el közeledését, és ne feledkezzünk el biztos támaszt adó, fogódzót kínáló szövetségéről!

A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott. És nagy öröm volt abban a városban. ApCsel 8,6.8 (Ézs 9,2; ApCsel 11,1–18; 1Kor 10,23–11,1) Fülöp Krisztust hirdette Samáriában. Sokan megtértek és meggyógyultak. Mindez örömmel töltötte el az egész várost. Bizony nagy öröm van egyetlenegy megtérésén, hazatalálásán, hiszen megtalálta a földi és örök boldogság útját. Tiszta beszéddel, igaz szóval él a városban, cselekedetei pedig a segítőkészségről, a lelkiismeretesen végzett munkáról tanúskodnak. Hitének és tisztességének hogyne örülne az egész város?!

Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Mt 6,24 (Jer 2,13; ApCsel 11,19–26; 1Kor 11,2–16) A pénz nagyra értékelése mindnyájunk számára az egyik legnagyobb kísértés, akár bevallja valaki, akár nem, akár fukar vagy takarékos, akár bőkezű vagy tékozló. Urunk nem tud elégszer figyelmeztetni bennünket arra, hogy Istenünk helyére senki és semmi nem léphet. Vagy Istennek szolgálunk, és ő megadja azt, amire szükségünk van, vagy az anyagiak válnak életünk középpontjává, és sohasem lesz elég belőlük, mert mindig többet akarunk. Pedig ő jól tudja, mire és mennyire van szükségünk. Merjük bátran az ő szolgálatába állítani magunkat!

Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Jel 2,10 (Dán 6,24b; ApCsel 18,1–11; 1Kor 11,17–26) Sorsát senki nem ismerheti, a jövőben bekövetkező eseményeket nem lehet kiszámítani, jósolni sem. Ezért életünket, jövendő sorsunkat egészen Isten kezébe helyezhetjük. Ott jó helyen van. Ő pedig elsősorban hűséget vár tőlünk – az élet koronájának ígéretével, a legszebbel, amit ő adhat. Bárcsak mindnyájan megbízhatónak bizonyulnánk, ő pedig így szólna: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21)

D. Szebik Imre