Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 20 - Hálaadás a „reménység templomában”

Egyházunk egy-két hete

Hálaadás a „reménység templomában”

31.jpg
A Győr-Mosoni Egyházmegyében található bodonhelyi gyülekezet kevesebb mint negyven evangélikust számlál, múlt szombaton mégis kicsinek bizonyult a templomuk. Jó páran a templomkapun kívülre szorultak azok közül, akik eljöttek, hogy részt vegyenek a templom felépítésének ötvenedik évfordulójára emlékező hálaadó istentiszteleten. Az akkor még hetvenlelkes gyülekezet Bárány Gyula lelkész és Szilágyi József gondnok vezetésével két év alatt építette fel templomát.

Az evangélikus közösség 1955 tavaszán fogott hozzá a munkához; az építőmestert Szendy Károlynak hívták. Az új épületet a már meglévő templomtorony mellé építették.

Nem kevés hit és elszánás kellett ahhoz, hogy abban az időben templomépítésre szánja el magát egy gyülekezet. A bodonhelyiekben megvolt ez a hit és elszánás. Dombi Sándor akkori presbiter így szólt erről a templomszentelésre írt versében: „Nekünk, unokáknak jutott az a magasztos feladat, hogy az árva tornyunk mellé felépítsük a templomot.”

A templomépítéshez kapcsolódóan a régi torony is a temploméval megegyező új külsőt kapott. A gyülekezet családjai átlagban 2800 forintot adományoztak, ezenkívül pedig legkevesebb húszezer forintot tett ki az az összeg, amelyet fuvarban és segédmunkában teljesítettek. Az építkezés idején a gyülekezet férfi tagjainak heti két napot kellett az építkezésnél eltölteniük. Szilágyi József gondnok pedig alig volt otthon, szinte minden idejét az új épületnél töltötte.

A jubileumi hálaadó istentiszteleten Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét a meghívón szereplő igevers alapján: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel. Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,4–5) A liturgiai szolgálatban Kardos Zsuzsanna helyi lelkész segített.

Az ünnepi istentisztelet után díszközgyűlés következett, amelyen először Kardos Zsuzsanna ismertette röviden a templom építésének történetét, majd a köszöntések hangzottak el. Elsőként Szabó András vanyarci lelkész, a Nógrádi Egyházmegye esperese szólt, úgy is, mint aki korábban három és fél évet szolgált Bodonhelyen. Őt követte Bede Tamás, a Győr-Mosoni Egyházmegye felügyelőhelyettese, majd Kenesei Ferenc polgármester. Énekszolgálattal köszöntötte a szép ünnepet a mórichida–árpási gyülekezet vegyes kara.

Amikor ötven évvel ezelőtt Szabó József püspök felszentelte a bodonhelyiek templomát, igehirdetésében így fogalmazott: „Nevezzétek ezt a templomot mostantól fogva a reménység templomának.” A szombati hálaadó istentiszteletet – látva az ünneplőkkel megtöltött templomot – jogosan lehetett a reménység ünnepének nevezni.

K. M.