Egyházunk egy-két hete
Hálaadás a „reménység templomában”
31.jpg |
Az evangélikus közösség 1955 tavaszán fogott hozzá a munkához; az építőmestert Szendy Károlynak hívták. Az új épületet a már meglévő templomtorony mellé építették.
Nem kevés hit és elszánás kellett ahhoz, hogy abban az időben templomépítésre szánja el magát egy gyülekezet. A bodonhelyiekben megvolt ez a hit és elszánás. Dombi Sándor akkori presbiter így szólt erről a templomszentelésre írt versében: „Nekünk, unokáknak jutott az a magasztos feladat, hogy az árva tornyunk mellé felépítsük a templomot.”
A templomépítéshez kapcsolódóan a régi torony is a temploméval megegyező új külsőt kapott. A gyülekezet családjai átlagban 2800 forintot adományoztak, ezenkívül pedig legkevesebb húszezer forintot tett ki az az összeg, amelyet fuvarban és segédmunkában teljesítettek. Az építkezés idején a gyülekezet férfi tagjainak heti két napot kellett az építkezésnél eltölteniük. Szilágyi József gondnok pedig alig volt otthon, szinte minden idejét az új épületnél töltötte.
A jubileumi hálaadó istentiszteleten Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét a meghívón szereplő igevers alapján: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel. Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,4–5) A liturgiai szolgálatban Kardos Zsuzsanna helyi lelkész segített.
Az ünnepi istentisztelet után díszközgyűlés következett, amelyen először Kardos Zsuzsanna ismertette röviden a templom építésének történetét, majd a köszöntések hangzottak el. Elsőként Szabó András vanyarci lelkész, a Nógrádi Egyházmegye esperese szólt, úgy is, mint aki korábban három és fél évet szolgált Bodonhelyen. Őt követte Bede Tamás, a Győr-Mosoni Egyházmegye felügyelőhelyettese, majd Kenesei Ferenc polgármester. Énekszolgálattal köszöntötte a szép ünnepet a mórichida–árpási gyülekezet vegyes kara.
Amikor ötven évvel ezelőtt Szabó József püspök felszentelte a bodonhelyiek templomát, igehirdetésében így fogalmazott: „Nevezzétek ezt a templomot mostantól fogva a reménység templomának.” A szombati hálaadó istentiszteletet – látva az ünneplőkkel megtöltött templomot – jogosan lehetett a reménység ünnepének nevezni.
K. M.