Egyházunk egy-két hete

62.jpg

Televízió- és rádióműsor-készítők voltak vendégei az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) május 8-i összejövetelének. A Médiaszolgálatunk mint az evangélium tükre című sorozat részeként megrendezett alkalmon Nagy László és Kőháti Dorottya, a közszolgálati televízióban és rádióban sugárzott egyházi szerkesztésű műsorok felelősei mutatták be szolgálatukat; a felkért hozzászóló Győri Gábor esperes volt.

Nyitóáhítatában dr. Garádi Péter ApCsel 9,31 alapján vont találó párhuzamot a frissen megszületett keresztény gyülekezet és a ma egyháza között. Isten Szentlelkét kell kérnünk – hangsúlyozta pünkösdi gondolatmenetében az igehirdető –, hogy elmondhassuk, vagy egész pontosan „behelyettesíthessük” az igébe: „A Magyarországi Evangélikus Egyháznak, Északi, Déli és Nyugati Egyházkerületének békessége van, eközben épül, az Úr félelmében jár, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodik…”

A lelki útravaló után a médiaszolgálatban dolgozó – lelkészi és újságírói végzettséggel egyaránt rendelkező – műsorkészítők két előadás keretében ismertették sokéves tapasztalataikat, szóltak örömeikről, nehézségeikről, melyekben napi munkájuk során részük van a közszolgálati média egyházi adásait szerkesztve.

Nagy László tizennyolc éve készíti az MTV Örömhír című evangélikus magazinját, 2003 óta a Magyar Rádió Evangélikus félórájának felelős szerkesztője, valamint számos más tévéműsornak – Mai hitvallások, Útmutató, ifjúsági műsorok, Hajnali gondolatok – szintén szerkesztője. Előadásában felidézte a számára legemlékezetesebb forgatásokat, szólt azokról a hiteles bizonyságtevőkről, akiktől a műsorok készítése, a beszélgetések során ő is nagyon sokat kapott, tanult.

A másik előadó – e sorok írója – 1999 januárja óta készíti a kéthetente hétfőn jelentkező, „Erős vár a mi Istenünk!” című evangélikus félórát a mostanság MR1 – Kossuth rádió nevet viselő adón. Elöljáróban hangsúlyozta: a rádió vallási félórájában az egyházi élet egy-egy kis szeletéről beszámolni egy újságírónak megtisztelő szakmai kihívás (idézte a Bálint György Újságíró-iskola – melynek egykor ő is hallgatója volt – névadóját: „Néztünk, láttunk, jelentettünk”), azonban egy lelkésznek más és több a feladata: az, hogy a rádió hullámain szólhat a hallgatókhoz, nagyszerű, igazi lehetőség a bizonyságtételre. Az egyházi műsorkészítőnek csak így lehetséges definiálnia önmagát: lelkész és újságíró, ebben a sorrendben. Elődeit említve felidézte a műsor közelmúltját, majd szólt a média alapfunkcióiról.

Összefoglalójukban az előadók munkájukkal kapcsolatban elmondták: örömre ad okot a professzionális szakmai háttér és az a támogató, segítő viszonyulás, amely a rádió részéről tapasztalható. Negatívum viszont, hogy korántsem ideális időpontban sugározzák az egyházi félórák adásait – valamennyi felekezetét –: hétköznap délutánonként 13.30 és 14 óra között keveseket érhetnek el a műsorok. Ezt valamennyi egyház érzékeli, ezért azt tervezik, hogy összefogva, közösen kérik a rádió vezetőitől a hallgatottabb időpontban – például az esti órákban – való ismétlés lehetőségét.

Győri Gábor esperes felkért hozzászólóként a tévé- és rádióműsorokat elemezve egyaránt építő és támogató kritikát fogalmazott meg, sok jó ötlettel, iránymutatással. Azért is volt hasznos hallgatni őt, mert esperesként mondandója egyrészt a „lelkészi kontrollt” testesítette meg, másrészt a hallgató, néző véleményét közvetítette.

K. D.