A hét témája

82.jpg

Lehet, hogy első olvasásra mi is azt gondoljuk, hogy kicsit furcsa, de legalábbis egymástól idegen fogalmak kerültek itt egymás mellé: vezetés, menedzsment, egyház, diakónia. Alig több mint két évtizede még a gyakorlati teológián belül is uralkodott az a nézet, hogy az egyház tevékenysége, működése annyira más jellegű, mint a piaci viszonyokra figyelő és építő gazdasági rendszereké és vállalkozásoké, hogy nem szükségszerű az egyházi életben vagy a teológiai gondolkodásban mélyebben foglalkozni ezekkel az összefüggésekkel.

Időközben azonban olyan gyors változások érték el az egyházakat, hogy napjainkra kétségtelen lett: nem lehet alapvető vezetési, irányítási szakismeretek nélkül „igazgatni” még a gyülekezeti életet sem, a diakóniai intézményrendszert pedig egyáltalán nem. A magasabb egyházi vezetői szinteken is megmutatkozik az, hogy a vezetés mennyire sokoldalú és komplex feladat napjainkban.

Ezzel a megállapítással nem kell belebonyolódnunk abba a vitába, amely nagyon gyorsan kirobban, amikor a „menedzser típusú” lelkész mellett vagy ellen szólunk. Még abba a kérdésbe sem kell belefutnunk, hogy fontos-e az egyházi menedzsment, vagy minden szépen megy e nélkül is.

A fiatal lelkésznemzedék ma Magyarországon a saját bőrén érzi, hogy milyen terhekkel, örömmel és fájdalommal jár az, amikor valakinek odakerül a neve mellé az „igazgató” szócska. Sokszor már a következő napon ráébred a régi mondás igazságára: nem dolgozni nehéz, hanem „dolgoztatni”, irányítani és másokat inspirálni, illetve olyan kisugárzással betölteni vezető posztokat, hogy a környezetünkben dolgozók valóban hatékonyan alkossanak és tevékenykedjenek.

Egyértelmű elsőbbsége van egy vezető hitelességének, lelkiségének, de napjainkban ezenfelül még szükség van alapos szervező- és irányítóképességre is, hogy az előbbiek valóban érvényesülni tudjanak. A marketing szó idegesíthet minket – különösen egyházon belül –, de naponta felfedezzük a hiányának vagy az egyházi, gyülekezeti kommunikáció ügyetlenségének a káros következményeit. Emlékszem, amikor gyülekezeti lelkészként komoly hitű presbiterektől a következő tömör megállapítást hallottam: „Nem elég az árut megtermelni, hanem el is kell adni…” Mérgesített ez a mondat sokszor, de nem tudnám felsorolni azokat a területeket, amelyekkel kapcsolatban mégis rá kellett ébrednem a megállapítás fontosságára.

Hasonlót állít a „spirituális gyülekezetmenedzselés” talán legelső markáns képviselője, Hans-Jürgen Abromeit püspök: „Az egyház minden tevékenységét lelkileg és teológiailag kell megalapozni. Annak azonban mindig van gazdasági aspektusa is. Ezt figyelmen kívül hagyni inkább elvakultság, semmint teológiai tisztesség.” Ebből a megállapításból következik az is, hogy álszent dolog kritizálni a gazdasági rendszert a maga egészében, ha ugyanakkor gyülekezeti és egyházi szinten profitálni szeretnénk belőle.

Már pusztán ennek a néhány összefüggésnek az alapján is csak üdvözölni tudjuk azt az előadás-gyűjteményt, amelyet Fazakas Sándor református rendszeres teológus szerkesztett és a Kálvin Kiadó jelentetett meg Vezetés és menedzsment az egyházban és a diakóniában címmel. (Abromeit püspök föntebb idézett gondolata is e kötetből, a 27. oldalról való.) Néhány éve már folyamatosan rendeznek szakkonferenciákat ezzel a témával kapcsolatban, és egyházi intézményvezető szakirányú továbbképzés is folyik a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, ahol a most megjelent kötet szerzői kutatásaikkal és oktatói tevékenységükkel aktívan közreműködtek.

Kiváló gyakorlati érzékkel választotta ki a kötet szerkesztője azokat a nagyon aktuális írásokat, amelyek igényt tarthatnak lelkészek, teológiai hallgatók és a gyülekezetben aktív civil szolgálók, presbiterek érdeklődésére. Alfred Jäger írásai pedig a diakóniai szolgálatban állók számára jelentenek „kötelező” olvasmányt. A kötetben megjelent mindegyik tanulmányra igaz, hogy rendkívüli módon gyakorlatorientált és a mai kihívásokra figyelő munka. Hézser Gábor, Fazakas Sándor, Fruttus Levente, Környei Imre és Michael Herbst tanulmányai az egyházi élet minden vezetési szintjén tevékenykedő lelkészt és nem lelkészt komoly, önkritikus vizsgálathoz és átgondoláshoz segíthetnek. Még arra is kapunk útmutatást, hogy milyen veszélyekkel jár a túlzott hivatalosság vagy a vállalkozás szélsősége.

Mielőtt bármilyen formában is megnyugtatnánk magunkat azzal, hogy a tapasztalatunk és a hagyományos eszköztárunk elegendő, adjunk esélyt ennek az egészséges professzionalitást ébresztő könyvnek lelkészként, intézményvezetőként, egyházkormányzóként vagy olyan gyülekezeti tagként, aki kíváncsi arra, hogy milyen „időszerűségre és korszerűségre” van szüksége az egyháznak akkor, amikor új és új feladatok tornyosulnak előtte. Ezek a tanulmányok preventív olvasmányként megóvhatnak sok-sok túlkapástól, melléfogástól, szervezetlenségtől vagy éppen naiv tudatlanságból bekövetkezett bukástól. Lehet, hogy merőben új típusú körültekintést jelent ez a könyv, de valódi vezetéselméleti segítséget nyújthat.

Vezetés és menedzsment az egyházban és a diakóniában. Szerkesztette: Fazakas Sándor. Kálvin Kiadó, Budapest, 2008, 140 oldal. Ára 750 forint.

Szabó Lajos