Élő víz

Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! (Ézs 6,3)

Szentháromság hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a teremtő, megváltó, megszentelő Isten imádására hívnak fel. „Magasztal, Uram, minden teremtményed, híveid áldanak téged!” (Zsolt 145,10; LK) „Szentség, dicsőség, légyen tisztesség a Szentháromságnak, / Ki uralkodik egy Istenségben most és mindörökké.” (GyLK 817,4) A Szentháromságról Athanasius hitvallása így tanít: „Az egyetemes-keresztyén hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük. Más személy ugyanis az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek: de egy az Atya, a Fiú és a Szentlélek istensége, egyenlő a dicsőségük, egyformán örök a fenségük.” Isten kijelentett titkáról Jézus Urunk így tanít: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan (felülről, Isten Lelkétől), nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3) Nikodémus ki nem mondott kérdésére – „Mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?” – ez az örök érvényű válasz: „Higgy a keresztre, majd a mennybe felemeltetett Emberfiában!” Luther szerint: „A teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert bűnből, halálból, ördög hatalmából megigazulásra, örök életre – az Úr Isten országába segítse.” Magasztaljuk ezért Isten minden emberi értelmet felülhaladó bölcsességét: „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké.” (Róm 11,36) Mi ne váljunk a bálványok imádóivá; ezek mesteremberek csinálmányai vagy saját alkotásaink, amelyek Isten és közénk állnak! „De az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!” (Jer 10,10) A Teremtőt áldjuk a teremtmény helyett! Az örök Vagyok önkijelentése nekünk, az ő tanúinak szól: „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” „Ezután is csak én leszek!” (Ézs 43,11.13) A bálványokkal teli Athénben Pál is erről tesz bizonyságot: az ismeretlen Isten nem bálvány; ő a világ s az emberiség teremtő Ura, aki még ma is „azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg”. A mindenség ítéletét Fiának adta, „akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból”. (ApCsel 17,30.31) A keresztény gyülekezet – mint Krisztus egy teste – az egy Lélek által él, mert „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek” (Ef 4,5–6)! Jézus a halála előtt Dávid zsoltárát imádkozta a kereszten: „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!” (Zsolt 31,6) S a százados dicsőítette azt az Istent, akihez ez az igaz ember hangosan így kiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lk 23,46) Jézus pártfogóul ígéri az igazság Lelkét, akit az Atya küld mindenkori tanítványainak. A Szentháromság benső titkát és egységét tárja fel Urunk: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van…” (Jn 14,11) Az Atya-Fiú Lelke pedig az ige és hit által bennünk lakozik. Ezért megvallom: „Atya, Fiú és Szentlélek! / Hiszem, veled célhoz érek, / Örökkön-örökké élek!” (EÉ 251,9)

Garai András