On-line plusz

95.jpg

Barthel-Rúzsa Zsolt (30) két kisfiú édesapja. Az idei Szélrózsa előkészítése során a „tízek” csapatának tagjaként a találkozó anyagi forrásainak bővítésén dolgozik: pályázatokat ír és ad be. Az elért sikereknek pedig együtt örül a szervezőkkel, az önkéntes segítőkkel és a találkozón hamarosan részt vevő sok-sok fiatallal.

– Honnan számítod az evangélikus egyházhoz való kötődésedet?

– Bár katolikusnak kereszteltek, nevelőszüleim által evangélikus lettem. Nekik köszönhetően tízéves koromtól fogva a szegedi evangélikus gyülekezetben nőhettem fel.

– A szegedi piarista gimnáziumi évek után az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanultál tovább. Más is megfordult a fejedben, vagy ez volt az egyetlen terv a felsőfokú tanulmányokat illetően?

– Igazából magyar–latin szakra akartam menni, de aztán a konkrét választási helyzetben mégis a teológia mellett döntöttem.

– Hova kerültél utána?

– Püspöki titkár voltam egy évig Budapesten, majd 2005 augusztusától az egyetemi gyülekezet lelkésze lettem. 2006 augusztusa óta a Luther Márton Szakkollégium lelkésze vagyok.

– Mikor csapott meg legelőször a „Szélrózsa szele”?

– 2000-ben Debrecenben. Ekkor vettem először részt rajta. Az után minden Szélrózsán jelen voltam, 2002-ben már a játéksátor szervezésében is közreműködtem.

– Az idei Szélrózsán már a „tízek” tagja vagy mint a pályázatok írásának felelőse. Hogyan kerültél bele a legfőbb szervezői gárdába?

– Marton Tamás kért fel erre a feladatra, és én örömmel el is vállaltam. Sokat foglalkoztam már forrásteremtéssel, pályázatírással, ezért gondolhatott rám.

– Van már nyertes pályázatod?

– Igen, a szervezők és önkéntesek Kőszegen megrendezett képzését már egy elnyert összegből tartottuk meg.

– Milyen pályázatok vannak még, amelyekből támogatások várhatók?

– A határon túli „szélrózsás” résztvevők számára már pályáztam – útiköltségük és itt-tartózkodásuk fedezésére –, továbbá még két pályázat várható: az úgynevezett fesztiválpályázat, melyet az ifjúsági ügyekért felelős tárca fog kiírni, és egy másik, amelyből a kiértékelő, szervezői utótalálkozót szeretnénk majd megrendezni.

– Mit jelent számodra ez a munka?

– Öröm, hogy valamivel én is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy egyházunk megmutassa magát a fiataloknak. Az is cél számomra, hogy a fiatalok valóban hasznosan és értelmesen tudják eltölteni ezt a majdnem egy hetet.

– További sikereket kívánok, valósuljanak meg a terveid!

Balog Eszter