Keresztény szemmel

112.jpg

Néha az ember ereje teljében érzi magát, és úgy gondolja, hogy akár egy hegyet is odébb tudna tolni, aztán ha a tettek mezejére kell lépni, ereje cserbenhagyja. Máskor meg gyengének érzi magát, mégis erős embereket megszégyenítő mutatványokat hajt végre.

Nem vagyok valami erős, de a minap egyetlen finom mozdulattal sikerült beletörnöm a kulcsomat a zárba. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, a hevederzárba. Most már csak nevetek, ha visszagondolok az esetre, de abban a pillanatban egyáltalán nem tűnt mulatságosnak a helyzet, sőt kimondottan rosszul éreztem magam.

Fél óra jajveszékelés, telefonálgatás és várakozás után végül egy perc sem kellett a probléma megoldásához, ugyanis szerencsémre egy éppen arra járó ügyes férfi egyetlen mozdulattal kiszedte a kulcsnak a zárban maradt felét, valamint megnyugtatott, hogy a zár ép maradt. Még jó, hogy nálam volt a pótkulcsom! Erről viszont kellett egy biztonsági másolat.

Azt hittem, ez volt a neheze, de tévedtem: csak ezután jött. Az egyik fővárosi kulcsmásoló üzletlánc egyik boltjához igyekeztem nagyságukból, jó hírükből kiindulva, abban reménykedve, hogy mindenre gyors megoldást találnak. Sajnos tovább kellett állnom, mert pusztán ígéretet kaptam. Utam a következő ilyen szolgáltatóhoz vitt, ám ott ugyanígy jártam, majd egy harmadik és egy negyedik helyen is. Hihetetlen, hogy ennyire nehéz dolog egy egyszerű kulcsot lemásolni. Sebaj, kivártam a másnapot, majd még egyet, ám az újra meglátogatott kulcsmásoló üzletek egyikében sem tudtak továbbra sem segíteni.

Orromat lógatva indultam haza, amikor is lakóhelyem közelében egy kis utcába tévedtem. Ott találtam egy mini ezermesterműhelyt, ahová próba szerencse alapon bementem. Kissé megrökönyödtem, mert két nőt láttam a satu, a csavarhúzók és más eszközök között: egyikük csavarokat tett vissza a helyére, másikuk éppen cipőt javított. „Hogyan érthet egy nő a kulcsmásoláshoz?” – fogalmazódott meg bennem a kérdés, s tele kétséggel, de kíváncsian szegeztem neki a közelmúltban oly sokszor feltett kérdést: „Le tudná-e másolni a kulcsomat?” Az idősödő hölgy elvette a kulcsot, majd azonnal munkához látott. Gyorsan, körültekintően dolgozott, ráadásul a fővárosi kulcsmásoló üzletlánchoz képest töredék áron. Megköszöntem, és távozni készültem.

Az ajtóhoz fordulva épp azon gondolkodtam, hogy az Úristen teremthet-e egy nőből jó lakatost, cipészt, ezermestert, autóbusz-vezetőt… Ugyanígy: teremthet-e egy férfiból jó fodrászt, ápolót, óvó bácsit…? Mert vannak olyan területek, ahol a férfi és a nő jelenléte egyaránt természetes, de vannak egyértelműen férfias és nőies szakmák. Furcsálltam, hogy egy nő lakatosként tevékenykedik, talán még a fejemet is csóváltam. Mielőtt kiléptem volna az üzletből, hátrapillantottam, s ekkor megláttam egy férfit a műhelyből nyíló kis konyhában – kis köténykében éppen szendvicseket készített…

Gergely Judit