evél&levél
Személyes történelem
Rőzse István Hulvely Istvánként született Nyíregyházán 1899. április 27-én. Érettségi után 1917-ben, tizennyolc évesen az orosz, majd a román frontra került, ahol meg is sérült. A háború után Budapesten az egyesített protestáns teológián szerzett lelkészi képesítést. Szülővárosában lett segédlelkész, majd 1929-től Kiskőrösön vezető lelkész, ahol akkor Balczó András későbbi nyíregyházi, illetőleg Dedinszky Gyula későbbi békéscsabai lelkész is szolgált.
Hatvan évvel ezelőtt, 1948. május 17-én volt a tízéves konfirmandustalálkozónk. Az oltár előtt Túróczy Zoltán püspök úr imádkozott, és Rőzse nagytiszteletű úr arról beszélt, hogy mit jelent a lelkész számára a konfirmáció. Én a tízéves konfirmandusok nevében szóltam János evangéliumának 6,66–69 versei alapján. „Jézus megkérdezte tanítványait: »Ti is el akartok hagyni engem?« Péter válaszolt: »Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia.«”
Egy hónapon belül államosították az iskoláinkat. Nyíregyházán elvették a Kossuth-gimnáziumot, a Geduly-leánygimnáziumot, a központi elemi iskolát, négy körzeti kisiskolát és valamennyi tanyai iskolánkat. Akkor Nyíregyházán száz evangélikus pedagógus működött.
A tanítónőképzés Nyíregyházán 1928-ban – nyolcvan évvel ezelőtt – kezdődött. Az első képesítő vizsgálatra 1933-ban került sor. Köztük volt Huray Mária is, elemista tanítóm leánya, aki édesapját betegsége alatt helyettesítette. Marcsu néni életem első és egyetlen tanítónője, akit a nyíregyháziak Rőzse István esperes, igazgató lelkész feleségeként ismernek.
Marcsu néni megtartotta a negyedik parancsolatot: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön…” (2Móz 20,12; Károli-fordítás) Ebben az évben kapja meg a rubindiplomát a Nyíregyházi Főiskolán. Ez a legmagasabb pedagógusi kitüntetés. Isten gazdag áldását kívánom életére jó egészségben!
Dr. Reményi Mihály (Nyíregyháza)