Napról napra

Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire. Zsolt 105,5 (Mk 7,37; Jn 3,1–8/9–15/; Róm 11,/32/33–36; Zsolt 145) Ezen az ünnepen Isten megfejthetetlen titka előtt hódolunk. Imádjuk őt nagy tetteiért, amelyekkel választott népét szétszórattatásában is megőrzi, amelyekkel szabadulást hoz az önzésben, hatalomvágyban, pénz- és önimádatban vergődő posztmodern embernek is. Imádjuk őt a teremtésben megmutatott hatalmáért, a teremtett világ szépségéért és harmóniájáért, a Krisztus személyében adott új életszemlélet esélyéért és a Szent Lélek titokzatos, de mégis valós munkájáért.

Vessetek le minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást. 1Pt 2,1 (Zak 7,10; Jer 10,6–12; 1Kor 11,27–34) Megdöbbentő bűnlajstrom. Nem a kívülállók vétkeit sorolja az apostol, hanem a gyülekezetben élőkét. Rólunk van szó. Aki nem harcol a lelke mélyén Krisztussal az igazért, a jóért, az őszinte magatartásért, azt könnyen elsodorja esendő emberi természetének árja. Ezért mint a szennyes ruhát, úgy kell messze hajítani azt a vétekhalmazt, amellyel embertársaink életét megkeseríthetjük, egymás közti kapcsolatainkat pedig tönkretehetjük. Urunk szégyenkezhet miattunk, a hozzá közelítő, kezdő lépéseket már megtevő társaink pedig megtorpannak az úton. Mindez meggondolatlan magatartásunk miatt… Kyrie eleison.

Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. 1Móz 50,20 (1Pt 5,5; Ézs 43,8–13; 1Kor 12,1–11) József története az egyik legkedvesebb ószövetségi olvasmányom, a végkifejlet pedig sokszor vált valósággá személyes életemben is. Mások gonosz dolgokat gondoltak, Isten jóra fordította. Evangélium ez sorsfordító helyzetekben. Ahogy a mi Urunk Jézus életében is igazolódott: Pilátus és a főpapok halálba küldték, de ezt Isten a legjobbra, megváltásunkra fordította. Nincs reménytelen helyzet, céltalan elmarasztalás, kiút nélküli tévelygés. Urunk mindenből jót s üdvösségeset tud előhozni.

Pál mondja: Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. ApCsel 13,32–33 (1Kir 8,57a; ApCsel 17,/16/22–34; 1Kor 12,12–26) Semmi nincs előzmény nélkül. Isten elkezdte munkáját a választott nép életében, amikor megismertette ígéreteit. S aztán elkövetkezett a cselekvés ideje. Krisztust feltámasztotta a holtak világából. Ezzel érvel Pál a pisidiai Antiókhia zsinagógájában, amikor az ott élőket misszionálja. Lelkesedéséből, érveléséből mi is élhetünk a mai tanúságtevők sorában.

Istennek minden lehetséges. Mk 10,27 (Zsolt 118,8; Ef 4,1–7; 1Kor 12,27–31) A gazdag ifjú történetének végkövetkeztetése ez a mondat. Önmagában is igaz, mert Isten istenségéhez hozzátartozik minden fantáziát felülmúló hatalma és szeretete. Hányan élnek ma is olyanok, akikről az orvosok rég lemondtak?! Mégis igaz, Jézus itt arra utal, hogy a pénz bűvöletéből és istenként való imádatából is ki tud szabadítani Isten, mert nála minden lehetséges. Egy, a belső lelkiismeretet alig ismerő, a külső törvényeket gátlástalanul áthágó világban többször kellene Istenhez kiáltanunk az anyagiaktól maguk ereje által szabadulni nem tudó kortársainkért. – „Istennek minden lehetséges.”

Aki törvényeimet teljesíti, és rendelkezéseim szerint él, az nem hal meg apja bűne miatt. Ez 18,17 (Róm 6,11; Lk 23,44–49; 1Kor 13,1–7) Milyen mélyen bennünk él az ítélkezés az előttünk járó generációk vétkei, döntései miatt! Még történelemszemléletünket is áthatja. Már az Ószövetség is a személy, az egyén felelősségét hangsúlyozza, vagyis a saját életvitelünkért, jó és esetleg rossz cselekedeteinkért nekünk magunknak kell viselnünk a következményeket. – Mennyien szenvedtek szüleik vélt vagy látszólagos tévedései miatt! Ki tudja ezt jóvátenni? Istennél a kegyelem, hogy legalább ma ne vétkezzünk!

Tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. 1Kor 8,4 (1Sám 7,3a; Jn 14,7–14; 1Kor 13,8–13) Pál a pogány áldozati vacsorákban való részvétellel viaskodik Korinthusban. Isten csak egy van, következésképpen a pogány rituálékban nincs jelen, azok csak baráti összejövetelek lehetnek. Mégis megbotránkoztatás miatt kéri a keresztény testvéreket, hogy tartózkodjanak ezekről az együttlétektől. Korunk embere is keres és talál magának pótisteneket, bálványokat, mint például a fogyasztás, a mértéktelen élvezet- és élményhabzsolás. Igazi Isten azonban egy van, hozzá kell mérnünk tetteinket, s őt szabad imádnunk.

D. Szebik Imre