ÉnekKincsTár

A Szentháromság ünnepe utáni első vasárnappal megkezdődik az egyházi esztendő második fele. Eddig Jézus életét és áldozatát követve haladtunk végig ünnepeinken, mostantól az egyház tanítása és keresztény életünk témái rendszerezik ünneplésünket. Ezen a vasárnapon még hallható a Szentháromság csodáját dicsőítő ének visszhangja, de már a keresztény ember felelősségére figyelmeztető ige is megszólít bennünket.

Három változatban fekszik előttem a mai vasárnapra kijelölt graduálének, az Imádjátok Istenünket (EÉ 65); három különböző korszak énekeskönyve egyaránt közlésre méltónak találta Friedrich Gottlieb Klopstock (1724–1803) 18. századi versét. Időrendben visszafelé haladva: mai énekeskönyvünk (1982) egyszerű himnuszformában (8, 8, 8, 8) a Béke legyen a nap alatt dallamára alkalmazza. A Dunántúli énekeskönyvben (1911) is ugyanebben a versformában szerepel, de egy másik dallamhoz, a Gondviselő édes Atyám kezdetűhöz rendelve. Az úgynevezett nagy-győri énekeskönyvben (amely még száz évvel korábban, 1811-ben jelent meg) található a harmadik változat, Kis János püspök fordítása. Az eredeti német vers költője, Friedrich Gottlieb Klopstock a német irodalom kiemelkedő alakja, aki a felvilágosodás korában alkotta az antik versformákat újraélesztő ódáit és hatalmas vallásos eposzát, a Messiást. Úgy tűnik, ezt a Szentháromságot magasztaló versét egy Luther-ének dallamára írta (Gelobet seist du, Jesu Christ), Kis János legalábbis ennek megfelelően készítette el a magyar fordítást. Érdekes, aszimmetrikus versforma, 8, 7, 8, 8, 4 szótagú sorokból álló versszakokkal. Az utolsó, csonka sor – a középkori énekekben gyakori Kyrieleis – a magyar változatban egy szótaggal bővülve „Áldassék az Úr” refrénné válik. Bár maga a Luther-ének már nem szerepel Kis János énekeskönyvében, a dallamot még használhatták e korban, mert más szöveget is írnak rá, ugyanezzel a refrénnel. Száz év elteltével a Dunántúli énekeskönyv szerkesztői valószínűleg azt tapasztalták, hogy ez a dallam már kevésbé ismert, s bár újra közlik a Luther-ének szövegét (Jézus Krisztus, dicsértessél), már nem használják hozzá az aszimmetrikus versformát. Így jártak el a Klopstock-verssel is, alkalmazva azt egy általánosan ismert, négy nyolc szótagú sorból álló dallamra. Mai énekeskönyvünk szerkesztői megtartották ezt az egyszerűbb strófát, de kicserélték a dallamot egy olyan énekére (Béke legyen a nap alatt – Et in terra pax, EÉ 465), amely a szlovák kegyességű istentiszteletek Gloria tételeként szerepel. Így ez a dallam már két verses misetétel dallamává lett, a Gloriáé és a Credóé is. Mert maga a vers nem más, mint koncentráltan megfogalmazott hitvallás. Versszakaiban a Szentháromság három személyét egyenként magasztalja egy-egy fontos tulajdonságuk kiemelésével. Isten – teremtő Atyánk; Krisztus – a hívek „feje”; Szentlélek – vezérünk és támaszunk. A negyedik versszak pedig egységében magasztalja a „háromszor Szentet”. Alkalmanként tehát használhatjuk ezt az éneket akár hitvallási énekként is az igehirdetés után; a mostani ünnepen azonban más miatt kerül az istentiszteleti főének helyére. A vasárnap témája: Isten hív! Az ószövetségi igében (5Móz 6,4–9) és az epistolában (1Jn 4,16b–21) az Isten és embertársaink szeretetére buzdító parancsot halljuk. Az evangélium (A gazdag és Lázár példázata, Lk 16,19–31) pedig arra int, hogy időben meg kell hallanunk Isten szavát, az evangéliumot. Prőhle professzor Agendájában így jelöli meg az ünnepet: „Isten hív minket”; „Figyelj a hívó szóra!” Az énekválasztás éppen ezt az aktivizáló lendületet tartja szem előtt. Az első két versszakban így: „Imádjátok…”, „…magasztaljátok…”, a harmadikban többes szám első személyben: „…áldást zengjünk…” A befejező versszakban pedig az éneklő már egyes szám első személyben önnönmagát buzdítja: „Örvendj, lelkem…!” Ragadjon magával bennünket ez a buzdítás! Örvendező lélekkel dicsőítsük a Szentháromságot, nyitottsággal és szeretettel lépjünk társaink felé, és használjuk ki a kegyelem idejét, figyelve Isten szavára!

Bence Gábor