Egyházunk egy-két hete

Gyarapodó gyülekezet

A keresztelési imádság alatt a harang is megszólalt a répcelaki evangélikus templomban, jelezve, hogy egy új kistestvérrel gyarapodott a gyülekezet. Azonban nemcsak létszámának bővüléséért adhatott hálát a helyi evangélikus közösség Szentháromság ünnepének vasárnapján, hanem az immár kívülről is megszépült lelkészlakásért (képünkön), a rendezett parókiaudvarért és az ezt körülölelő új kerítésért is. Ez utóbbit – hazánkban egyedülálló módon – Luther-rózsák díszítik. A templomi együttlét után a szentelés szolgálatát Rostáné Piri Magdolna esperes végezte.

Az Evangélikus Élet krónikása még a vasárnapi istentisztelet kezdete előtt megcsodálta Gecsei Miklósnak, a szomszédos Páli település kovácsának és munkatársainak az alkotását, és a mestertől azt is megtudta, hogy a helyi lelkész, Verasztó János által megálmodott kerítés hét-nyolc mázsa vasból készült. A Luther-rózsás mintázatot lézertechnológia segítségével vágták ki fémlemezből, ezt követte a kézi munka. A rövid beszélgetés után ideje volt a parókia mellett álló templomba indulni, ahol a Répcelak–Csánigi Evangélikus Egyházközség lelkésze az Útmutató igéjével köszöntötte a gyülekezetet. A közösség új tagja – Varga Domán – megkeresztelése után Rostáné Piri Magdolna hirdette Isten igéjét. A Vasi Egyházmegye esperese Mt 7,7–12 alapján egyebek mellett arról beszélt, hogy folyamatos, meg nem szűnő kérésre van szükség ahhoz, hogy valóban méltók lehessünk keresztény, azaz Krisztus-követő nevünkhöz. A hívő élet nem maradhat pusztán megértett elmélet, mindennapos gyakorlattá kell válnia. Répcelak és Csánig evangélikusai láthatóan tudják ezt, nem szűntek meg könyörögni, és a gyülekezet épült mind fizikai, mind lelki értelemben. Egyéni és az egyházközséget érintő vágyaikkal Istenhez fordultak, mert ő az, aki naponta erősíti övéit. Merjünk kérni mi is Fia nevében, még akkor is, ha kívánságaink lehetetlennek tűnnek, mert az Atya megadja mindazt, amit Jézusért kérünk, vagyis ha olyasvalamiért fohászkodunk, ami egyezik Isten akaratával. Engedjük, hogy az imán keresztül is formáljon az Úr, kiáraszthassa ránk áldásait. Az istentiszteletet követő közgyűlést Gömböcz Róbert felügyelő nyitotta meg. Az elmúlt időszakról szólván kiemelte, hogy – a gyülekezet épülését szem előtt tartva – milyen sokan fogtak össze, és dolgoztak együtt örömmel. A „Honnan indultunk, és hová jutottunk?” – kérdésre Verasztó János lelkész adta meg a választ: rövid számítógépes prezentáció segítségével tekintett vissza a parókiaépítés történetére. Megtudhattuk, hogy a mostani helyén állt első lelkészlakásnak helyet adó házat 1866-ban vásárolták meg, de 1965-ben egy helyi árvíz olyan súlyos károkat okozott benne, hogy le kellett bontani. Az új parókiát 1967-ben építették; belső felújítására 2006-ban került sor. Külsőleg 2007-ben kezdték el szépíteni az épületet, s ezzel párhuzamosan rendbe tették az udvart és a már düledező kerítést is. Az építkezés nem valósulhatott volna meg dr. Németh Kálmán polgármester és a képviselő-testület ötmillió forintos támogatása, valamint az evangélikus egyháznak és a gyülekezet tagjainak a segítsége nélkül. A Vasi Egyházmegye egymillió, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület négyszázezer, a gyülekezet – első templomépítő lelkészéről, Kund Sámuelről elnevezett – alapítványa szintén négyszázezer forintot adományozott. Körülbelül ötmillió forintot tett ki továbbá az egyházközség tagjainak ingyen, önkéntes adományként végzett munkája. Az istentisztelet záróakkordjaként köszöntéseket rögzíthetett a gyülekezet és hetilapunk „jegyzőkönyve”: Sztrókay Attila egyházmegyei és Szabó György egyházkerületi felügyelő, valamint a város polgármestere szólt az ünneplő gyülekezethez.

– Gazdag –