Kultúrkörök

És láték...

„Kölcsönkaptam valakitől a vizsolyi Bibliát, Károli Gáspár fordítását, (…) hatalmas, ihletett mű, akár valami hegység, zuhatagokkal, viharokkal, drámai napnyiladékokkal; mire nyomban eszembe ötlött, mi volna, ha megpróbálnék akvarelleket festeni hozzá” – e sorok azon a meghívón voltak olvashatóak, amely Karátson Gábor festő legutóbbi kiállítására invitált. A művész korábban már foglalkozott a teremtéstörténet, valamint Márk, Lukács és János evangéliumának képi ábrázolásával. A Jelenések könyve nyomán született, „És láték…” – Akvarellek a Jelenések könyvéhez című tárlata – a Biblia évének programsorozata keretében – május 15-én nyílt meg az Evangélikus Országos Múzeumban Budapesten.

A szép számmal érkező érdeklődők a megnyitó kezdetéig megtekinthették az akvarelleket, közben pedig módjuk volt belelapozni a Jelenések könyvének Károli-féle fordításába, amelyet az intézmény dolgozói sokszorosítottak számukra. A vendégek kézbe vehették a festészet mellett műfordítással, írással és filozófiával ugyancsak foglalkozó, több rangos díjjal kitüntetett Karátson Gábor könyveit is. Az akvarelleket nézegetve a látogató megállapíthatta, hogy nem a bibliai szöveg illusztrációjával áll szemben; a ceruzával rajzolt emberalakoknak szinte csak a körvonalaik láthatók, az őket körülvevő – színes, éles foltokban megjelenő – világ náluk jóval nagyobb hatású, erőteljesebb. A vendégek szemlélődését dr. Harmati Béla László igazgató köszöntője „szakította meg”, majd Manninger Ágota és a Fővárosi Kántorátus szólistái énekeltek. Ezután mondta el megnyitóbeszédét dr. Margócsy István irodalomtörténész, egyetemi docens. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője Paul Klee svájci festő programszerű ars poeticáját – „A festészet nem a látványt ábrázolja, hanem láthatóvá tesz” – idézte, és kiemelte, hogy Karátson képeivel mindig „azt az élményt és hatást próbálja újraélni és újraéleszteni, amelyet egy vizionáló próféta a világ közeli végét várván és jövendölvén érezhetett s éreztetni akarhatott”. Ám míg János a világ közeli végét jósolta meg, Karátson Gábor ezzel szemben úgy vizionálta a maga saját apokalipszisét, hogy benne a világvégét nem egyszerinek, hanem folyamatosnak láttatja, mintha a világ normális állapota az „állandó apokalipszis” lenne. Maga az alkotó pedig – aki a Jelenések könyve helyett a Jelentések könyve fordítást használja – egyebek mellett arról beszélt (képünkön), hogy a Biblia, a kereszténység és a művészet szorosan összefügg. A festészet is apokaliptikus műfaj, hiszen az „átlépés területén él”, mert általa a semmi helyét egy kép foglalja el. Továbbá a festészet végső törekvése is az, mint a végső időké, azaz hogy Isten legyen minden mindenekben.

Karátson Gábor „És láték…” – Akvarellek a Jelenések könyvéhez című kiállítása szeptember 30-ig tekinthető meg az Evangélikus Országos Múzeumban (Budapest V., Deák tér 4.). Nyitva tartás: hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között.

G. Zs.