Keresztutak

Az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) május 23-án, pénteken tartotta idei közgyűlését a Kálvin Kiadó tanácstermében. A nyitóáhítathoz Gáncs Péter püspök három igét választott az ökumené jegyében (122. zsoltár; Mt 8,11; Ef 2,22;), majd pedig – mint az Egyházak Világtanácsa (EVT) százötven tagú központi bizottságának magyar tagja – a szervezet legutóbbi, februári ünnepi üléséről tartott előadást.

1948-ban, a megalakuláskor 147 tagegyháza volt az EVT-nek; legutóbb a 348. és 349. tagot vették fel. Ugyanakkor öt-hatszáz millió karizmatikus hívő nem tagja az egyházi világszervezetnek, jóllehet velük szintén együtt kell(ene) működni. Gáncs Péter felidézte, hogy noha szép és megható volt februárban Genfben az ünnepi istentisztelet, de disszonáns hangok is hallatszottak. Elsősorban a német egyházak részéről érték kritikák a főtitkárt, Samuel Kobia kenyai metodista lelkészt, akinek munkájával, irányításával sokan elégedetlenek, és aki ezért nem is kívánja a jövő évben újra jelöltetni magát. Az evangélikus egyházi vezető idézett idősebb Hafenscher Károly tanulmányából: „EVT – élt 60 évet?” Az ökumené határhoz érkezett, amikor is mindenekelőtt a teológiai kérdéseket kell tisztázni. Róma egyre kevésbé hajlandó párbeszédre, a megigazulásról szóló közös nyilatkozat (1999) óta inkább az ortodoxok felé igyekszik nyitni. Az EVT sokszor langyosnak tűnik, hiányoznak a nagy személyiségek, megerősödött a teológiai pluralizmus és a liberális teológia, de a felekezeti öntudat is. Tarr Zoltán református zsinati tanácsos, korábbi magyar tag hozzátette, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöksége az elmúlt decemberben javaslatot fogadott el a megújításra; ez tartalmazza a szorosabb együttműködés szándékát a katolikus egyházzal és az újabb karizmatikus közösségekkel. Tóth Károly nyugalmazott református püspök, a tanulmányi központ elnöke megjegyezte, hogy az ökumené eredményei nem eléggé ismertek a magyar gyülekezetek előtt sem. Azt mondhatják: „Nincs semmi hasznunk abból, ami ott fent történik.” Utalt arra, hogy Heidelbergi káté több kérdése így kezdődik: „Mi a hasznod, hogy…” Lazarovits Ernő, a Mazsihisz külügyi megbízottja, a Nemzetközi Keresztény–Zsidó Tanács magyarországi képviselője is üdvözölte a megjelenteket az Izraeli Állam megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából. Máltai lovagként elmondta, hogy a lovagrendnek is van ökumenikus tanácsa, ahol a gyakorlatban is közelebbről megismerkedhet az ökumenével. A tanulmányi központ a nehézségek ellenére jelentős szolgálatot végezhetett az elmúlt évi közgyűlés óta. Nagyon népszerűek a szentföldi, továbbá az egyiptomi, jordániai utak. Fontosak a partnerintézményekkel, különösen is a német egyházak bensheimi felekezettudományi intézetével fenntartott kapcsolatok. Kiemelkedő esemény volt február 21-én a Johannes Rau korábbi német szövetségi elnök igehirdetéseiből, elmélkedéseiből, beszédeiből összeállított, A Biblia és a politikus címet viselő kötet bemutatója a református egyház zsinatának székházában. A ÖTK közgyűlésén a főelőadást idén Thomas Hennefeld, az Ausztriai Református Egyház elmúlt év őszén beiktatott országos szuperintendense tartotta Ökumené református perspektívából címmel. Ausztriában a lakosság öt százaléka protestáns, ennek öt százaléka református, azaz tizennégyezer fő, kilenc gyülekezetben. Az evangélikus és a református egyház két külön szervezet, de közös zsinatuk is van. Különösen is fontos az Ausztriai Egyházak Ökumenikus Tanácsában való együttműködés. A tanács idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Mind a tizennégy államilag elismert egyház tagja, közöttük – Európában ritka módon – a római katolikus is. Az egyházak a lehető legtöbb kérdésben közösen igyekeznek fellépni. Nagy visszhangja volt 2003-ban a szociális nyilatkozatnak, amely magyarul is megjelent (Meghívás egy közös útra – Az Ausztriai Egyházak Ökumenikus Tanácsának szociális nyilatkozata, Luther Kiadó, Budapest, 2005). A hetvenes évek közepén a református egyház korábbi szuperintendense, Gyenge Imre kezdeményezte a felsőőri konferenciákat a vasfüggöny két oldalán élő (református) egyházak találkozása céljából. Ennek folytatása 2000 óta a dunai egyházak konferenciája, amelynek negyedik tanácskozását április 9. és 13. között tartották Gallneukirchenben. Az „ecclesia semper reformanda” nem csupán az egyes egyházakra igaz: az ökumenének is állandó reformációra van szüksége. Számot kell egymásnak adnunk hitünkről és ezáltal is egyre közelebb kerülnünk hitünk középpontjához, Krisztushoz.

Szentpétery Péter