Kultúrkörök

A pestszentlőrinci és budavári koncertek után június 1-jén, vasárnap a nagytarcsai evangélikus templomban csendült fel Kákay István 7 ima című zenei költeménye. A Lőrinci Grádicsok és a Poézis együttes tagjai a Jubilate kórus hívására érkeztek a gyülekezetbe, hogy előadásukkal szolgáljanak az istentiszteleten.

Az elhangzó költemények mind a Teremtőről szóló hitvallásokként szólaltak meg.

„…Számban nevednek jó íze van…” (Ady Endre)

„Mindenütt láthatatlan. Mindenben látható.” (Rónay György)

„…kincsemmé vált minden, ami bűn volt, / mert Neked vallhatom…” (Hajnal Anna)

„…köszöntlek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével, / és végül az ámulatos nap-ragyogással: / mind a tiéd! valamennyiben itt vagy…” (Weöres Sándor)

„Örök az Ő kegyelme!” (Bródy László) „…egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.” (Áprily Lajos)

„Téged Isten dicsérlek / és hálát adok mindenért.” (Sík Sándor)

A 20. század magyar költőinek személyes vallomásai hitelesen csendültek fel a kórus ajkán, s ahogy Győri Gábor – nagytarcsai születésű – pestszentlőrinci lelkész igehirdetésében utalt rá: mindannyiunk személyes hitvallásai is lehetnek, ha megtapasztaltuk Isten szabadítását, ha engedtünk Krisztus hívó szavának, s nem saját vágyainktól űzve éljük életünket.

Ennek a hitvallásnak hűséges átadását szolgálták a Kákay István zenéjére jellemző változatos harmóniák, a színes hangszerelés, a szóló- és kórustételek váltakozása, követve a szövegek tartalmi és érzelmi mondanivalóját.

Az istentisztelet után a régi emlékek felidézése és az énekkarok testvéri kapcsolatépítése az ebédasztal mellett folytatódott a házigazdák odaadó vendégszeretetéből és Isten kegyelméből.

GYGD