Keresztény szemmel

Sajátos feszültség érződött az úgynevezett „Sztehlo-gyerekek” – átlagéletkoruk hetven év körül van – szokásos, évenkénti, májusi összejövetelén, az állandó színhelyen, a budavári kápolnában. A kötelező programponton, a Sztehlo Gábor Gyermek és Ifjúságsegítő Alapítvány – Merényi Zsuzsa elnök és Füzéki Bálint kurátor által előterjesztett – beszámolóján túl az váltott ki érdeklődést, mi módon készülünk Sztehlo Gábor születésének 2009-ben esedékes századik évfordulójára.

A tervek három pontban összegezhetők. Vigh Tamás szobrászművész alkotásának felállítása, utca elnevezése a lelkészről (a javaslat konkrétan az Árnyas közre irányul), valamint egy könyv kiadása az évforduló kapcsán; nemcsak és nem egyszerűen a visszaemlékezésekből, hanem sokféle megközelítésű írásokból.

Ez utóbbi a legkevésbé problémás, hiszen a társaságban olyan jeles tollforgató személyiségek is találhatók, mint a Londonban élő és a mostani találkozón személyesen is részt vevő Sárközi Mátyás író, illetőleg féltestvére, Horváth Ádám, a népszerű tévés rendező, vagy éppen Keveházi László egyháztörténész. De értékes írások érkeztek már „névtelen” szerzőktől is.

Nem ennyire egyszerű a másik két elképzelés helyzete. Bár a Budakeszi utat és az Árnyas utat összekötő Árnyas köz egyrészt mértéktartó kérést jelent, másrészt jelképes jelentőségű – több egykori telephely közelsége miatt –; ez esetben igencsak akadozik az engedélyezés. De van még idő.

Ami a szobrot illeti, az alkotó a budavári templom bal oldalán vélte felállíthatónak. Ezt azonban a helyi önkormányzat és a gyülekezet vezetése egyaránt aggályosnak találta. Jelenleg tehát folyik az egyeztetés; reméljük, lesz jó megoldás.

Nyilván jövőre lesz a médiának – elsősorban az egyházinak – az a feladata, hogy az egyház mai népéhez és a társadalomhoz közel hozza Sztehlo Gábor életművét. Elfogultság nélkül állítható – nem kisebbítve ezzel számos kiváló egyházi személyiség érdemeit –, hogy az egyházi szférát is meghaladóan a jövendő történetírása számára valószínűleg Sztehlo Gábor tevékenysége lesz a leginkább maradandó érték a 20. század magyar lutheranizmusából. A magyar emberek közül elsőnek mindenesetre ő kapta meg Izraeltől a Világ Igaza elismerést…

Felbecsülhetetlen az az érték – sok száz üldözött gyerek élete, későbbi munkássága –, amelyet a lelkésznek és munkatársainak bátorsága, hite, tehetsége megmentett 1944-ben. Nagyságát mutatja, hogy a háború után az általa vezetett gyermekotthonokban már az új üldözöttek, a bukott rendszer prominenseinek gyermekei is helyet kaptak. Nem a származáson volt a hangsúly, hanem a helyzeten. Aki segítségre szorult, számíthatott a különleges kisugárzású, szeretetteljes személyiségre. Sztehlo Gábor egész élete Isten dicsőségét hirdette.

Frenkl Róbert