A közelmúlt krónikája
Lelkészi közösség a Székelykő lábánál
A budai lelkészi munkaközösség (LMK) minden júniusban rendkívüli ülést tart. Idén a Kolozsvári Egyházmegyével közösen szerveztek lelkészértekezletet…
Június 2-án tizenkilencen keltünk útra, és gyönyörű nyár eleji időben érkeztünk meg Kolozsvárra. A kedves fogadtatás mellett a Reményik Sándor Galériában kaptunk tömör, átfogó képet az erdélyi evangélikus egyház szolgálatáról. Térképek, tájképek és templomképek jelentek meg előttünk, s Adorjáni Dezső Zoltán püspök érzékletesen beszélt lehetőségeikről, szolgálataikról, áldásaikról és terheikről. Utunk végállomását azonban további kétórás úttal értük el, mert a közös lelkészértekezlet helyszíne Torockószentgyörgyön volt.
A Székelykő lábánál fekvő falu szélén egy két éve épített panzióban, a Székelykő Kúriában volt a szálláshelyünk, s itt tartottuk a közös lelkészgyűlést is. Az istentiszteletet azonban – helyben nem lévén evangélikus templom – az ódon unitárius templomban ünnepeltük, megismerkedve a helyi lelkésszel is. Az igehirdetési szolgálatban – lelkészek gyülekezete előtt – arról szóltam, hogy elhívásunk mindig élmény, s nem szabad hagyni, hogy ezt a szívek megkeményedése váltsa fel. Jézus küldő szava erővel telt, de alázatos szolgálatra akar bennünket indítani.
A lelkészértekezlet főtémája a liturgiai reform volt. A főelőadást dr. Kovács László Attila kolozsvári teológiai tanár tartotta; nagyszerű teológiai alapvetéssel, nemzetközi kitekintéssel szólt a kérdésről. Szomorúan állapította meg, hogy a gazdag erdélyi liturgiát ismerő és művelő szakemberek nem kaptak meghívást a magyarországi liturgiai bizottság munkájába.
Benkő Tímea tanársegéd a „Sinus-miliők” kutatási módszer elemzése alapján beszélt arról, hogy a különféle társadalmi rétegek miként viszonyulnak az egyházhoz, és melyek azok a lehetőségek, amelyekkel ezeket is el lehetne érni. A kutatásból az derült ki, hogy elsősorban az izgalmas, érdekes igehirdetés, a jó hangulatú, befogadó közösség és az érthető nyelvezet számít. A liturgia az egyház missziója szempontjából nem lényegi kérdés.
A budaiak részéről Lajtos János egy falusi gyülekezet identitástudatát vizsgálva beszélt a liturgiaváltoztatási esélyekről, Csonka Géza pedig egy nagyvárosi gyülekezet lehetőségeit tárta fel röviden.
Sajnos a négy előadást követően már nem maradt idő konzultációra, de az ebédhez megterített asztalok körül élénk beszélgetés folyt az elhangzottakról is és arról, hogy hol szükséges a testvér- gyülekezeti kapcsolat erősítése.
A testet üdítette az ebéd utáni kirándulás. A könnyebb túra a Toroczkay család várához vezetett, de többen a Székelykő megmászását tűzték ki célul.
A szerdai napon Köncze G. Árpád esperes rövid áhítata után keltünk útra. A hazautazást megszakítva megnéztük Torockót, majd a kolozsvári Házsongárdi temetőben tett rövid emlékező séta után indultunk haza.
Élményekkel telten, a közösségben erősödve, új terveket szövögetve értük el a határt. Megtapasztaltuk, hogy a mesterségesen és sok seb árán kialakított határokat át tudja lépni az, aki Krisztus szeretetéből merít erőt. Jó volt átélni az erdélyi lelkészekkel való közösséget.
Bence Imre