ÉnekKincsTár

A Szentháromság ünnepe utáni ötödik vasárnap keresztény hitünk egyik alapvető megnyilvánulási formájára emlékeztet bennünket: arra a bizonyságtételre, amelyet a Jézus Krisztustól kapott missziói parancs (Mt 28,18–20) szellemében évezredek óta végez az egyház s benne a hívő ember. „Isten tanúságtételre hív” – ez az ünnep témája, s e köré csoportosulnak nemcsak az istentiszteleten elhangzó bibliai igék, hanem az énekek is.

Az epistola ezen a vasárnapon 1Pt 3,8–15. Bár ez az igeszakasz elsősorban a keresztények mindennapi életgyakorlatának rendjét határozza meg, végkicsengése mégis kifejezetten missziói karaktert hordoz, hiszen az apostol felszólít: „…legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (15. vers) Az ünnep evangéliumi szakasza Péternek és társainak a csodálatos halfogásáról szól (Lk 5,1–11), de egyben Péter, János és Jakab apostolok elhívásának története is. Ezzel a keresztény bizonyságtétel és küldetés két döntő eleme kerül a középpontba: Jézus hívása („Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”) és az ember válasza („Erre […] mindent otthagyva követték őt.”).

A vasárnap graduáléneke (EÉ 467) – mind dallamát, mind szövegét tekintve – a pietizmus korából származik. Karl Heinrich von Bogatzky 1750-ben keletkezett Ébredj, bizonyságtévő lélek kezdetű szövegét a jól ismert Nagy Isten, néked zeng az ének (EÉ 59) dallamára énekeljük. A dallam egy hamburgi forrásból már 1690-től ismert, de a mai énekeskönyvek egy, a német pietizmus „fellegvárában”, Halléban keletkezett 1704-es kiadás alapján közlik. A lendületes dúr dallam jól illik a misszió lendületét, Isten igéjének feltartóztathatatlan útját bemutató szöveghez.

Karl Heinrich von Bogatzky nemesi családból származott, amely Ausztriából Magyarországon keresztül vándorolt ki Sziléziába, a mai Lengyelország területére. Édesapja itt katonatisztként szolgált. Ő maga 1690-ben született egy Jankowe nevű helységben, s már fiatalon sok hitbeli tapasztalatot szerzett.

Egész életében betegségek gyötörték; ez nemcsak személyiségét határozta meg, hanem pályáját is. Tizennégy éves korában egy ilyen, három hónapig tartó betegeskedés idején olvasta el a teljes Szentírást. 1714-ben – Halléba látogatva – találkozott először August Hermann Franckéval, a pietizmus egyik legmeghatározóbb képviselőjével, s élte át a megtérés élményét. Ennek hatására – bár a család eredetileg katonának szánta, később pedig jogi tanulmányokat is folytatott – fordult érdeklődése a teológiai tanulmányok felé, amelyeket 1716-ban kezdett el. Az említett egészségügyi problémák miatt soha nem lett gyülekezeti lelkész, inkább lelkigondozóként, a pietistákra jellemző „lelki órák” vezetőjeként és énekszerzőként fejtette ki nagy hatású tevékenységét.

Összesen 411 énekét ismerjük, amelyek mindegyike a lelki élet, az Istennel való komoly, személyes kapcsolat terén szerzett mély tapasztalatokról tanúskodik. Énekeinek legismertebb gyűjteménye az 1750-ben megjelent Die Übung der Gottseligkeit in allerlei geistlichen Liedern (A kegyesség gyakorlása mindenféle lelki énekekben). Bogatzky 1774-ben halt meg Halléban.

Az Ébredj, bizonyságtévő lélek először a Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyv 1955-ös kiadásának függelékében (751) jelent meg, az eredeti nyolc versszak helyett három (1., 2., 4.) strófával. Jelenlegi énekeskönyvünk szerkesztői – koncepciójuknak megfelelően – négy versszakot választottak ki a szövegből (1., 2., 6., 8.). (A német énekeskönyvben – Evangelische Gesangbuch, EG 241 – a teljes szöveg megtalálható.) Mivel a versszakok önálló üzenetet hordoznak, s csak a misszió összefoglaló témája köti össze őket, a közülük való válogatás ez esetben nem töri meg az ének gondolatmenetét. A szöveg még így is sok bibliai utalást tartalmaz (Ézs 62,6–7; Mt 9,37–38/Lk 10,2; Róm 11,25–32), ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy az evangélium üzenetének továbbadása Isten akarata szerint minden keresztény ember alapvető feladata.

Wagner Szilárd