Keresztutak

Végső búcsút vettek Fejtő Ferenctől június 13-án a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Fejtő Ferenc író, történész, újságíró, irodalomkritikus, nemzetközileg elismert Kelet-Közép-Európa-szakértő június 2-án, kilencvennyolc éves korában hunyt el Párizsban. A francia Becsületrend lovagját, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjének birtokosát a kormány saját halottjának tekinti. A Köztársasági Őrezred által biztosított, méltó megemlékezés végén a sírnál Gáncs Péter evangélikus püspök bocsátotta végső útjára Fejtő Ferencet.

Bár Fejtő Ferenc egyik felekezetnek sem volt tagja, hívő embernek vallotta magát. Halála előtt néhány évvel ismerkedett meg a Déli Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetőjével, akivel sokféle közéleti témában osztották meg egymással gondolataikat. Fejtő Ferenc a halálos ágyán, Párizsban mondta családtagjainak és barátainak, hogy azt szeretné, ha a temetésén Gáncs Péter püspök búcsúztatná. A Népszava tiszteletbeli és örökös főszerkesztője így evangélikus szertatással indulhatott utolsó földi útjára.

A ravatalnál elsőként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök emlékezett az íróra, és kiemelte, hogy Fejtő Ferenc nyitott európai humanistaként élt. Bár a diktatúrák elől külföldre kényszerült írót utóbb Franciaország fiává fogadta, és harmadik hazájának Olaszországot tekintette, lélekben mindvégig magyar maradt. Gyurcsány Ferenc kitért arra, hogy Fejtő Ferenc életét mélyről jövő örök optimizmus hatotta át, és azt hirdette, hogy a tisztánlátás pesszimizmusát az akarat optimizmusával kell legyőzni. A kormányfő felidézte utolsó franciaországi és magyarországi találkozásuk személyes pillanatait, amikor Fejtő Ferenc tanácsokkal látta el őt. Gyurcsány Ferenc az írót „drága Feri bátyámnak” szólította, akiről még sokáig fogják találgatni, hogy történészként, zsurnalisztaként vagy történelmi-filozofikus esszék írójaként emlékezzenek-e rá.

„Francia lettél, és minden toroköblögető magyarnál magyarabb maradtál” – mondta Méray Tibor író a ravatalnál tartott búcsúztató beszédében. „A franciáknak te voltál Magyarország.” Az elmúlt hat évtizedben, a diktatúra negyven és a demokrácia csaknem húsz éve alatt a kormányok tucatnyi nagykövetet neveztek ki, de 1949 óta, amikor Fejtő Ferenc kilépett a magyar diplomáciai szolgálatból, a francia nép, a köztársasági elnökök, a miniszterek, az írók, a művészek, a lapszerkesztők, a tanulni vágyó fiatalok szemében titulus nélkül is ő volt „a valódi, a szellemi Magyarország nagykövete” a maga utánozhatatlan közvetlenségével, türelmével, tudásával és szolid rendíthetetlenségével.

A család barátai nevében Gurmai Zita európai parlamenti képviselő mondott búcsúztató beszédet. A temetésen Fejtő Ferenc családja és barátai mellett jelen volt többek között Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Göncz Kinga külügyminiszter, Hiller István oktatási és kulturális miniszter, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes, valamint Lendvai Ildikó, az MSZP, Navracsics Tibor, a Fidesz és Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője, Kovács Kálmán SZDSZ-es képviselő, illetve a KDNP-s Lukács Tamás.

A ravatalozóból díszőrség kísérte a koporsót a sírhelyig, előtte vitték Fejtő Ferenc kitüntetéseit. Az írót József Attilának és családjának a nyughelye mellett temették el. A sírnál Sebő Ferenc dalszerző gitáros énekekkel, Jordán Tamás színművész pedig József Attila-versekkel búcsúzott. A koporsó sírba eresztése előtt Gáncs Péter püspök az evangélikus temetési liturgia elemeivel bocsátotta utolsó földi útjára Fejtő Ferencet. A Nemzeti Sírkertben tartott temetési szertartáson mintegy kétszázan vettek részt.


Fischl Ferenc hetvenöt esztendeje, 1933- ban vette föl a Fejtő nevet, amit ő maga „sorsjelző” névválasztásnak tekintett. Így vall erről: „Azóta nem csinálok egyebet, mint hogy próbálom megfejteni saját rejtvényemet meg a magyar rejtvényt és vakmerően a világét meg az életét.”

A megfejtést földi életének utolsó dokumentumán, gyászjelentésén olvashatjuk: „…tudtam szeretni, és szerettek.” Valójában ilyen egyszerű az élet nagy titka, megfejtése: szeretni és szeretettnek lenni! Szeretetet adni és elfogadni…

S mindezt nem kell múlt időbe helyezni még a koporsója mellett sem. Újra őt idézem: „Ha van változás, van marandóság is. Az én életem inkább a marandóságra volt és van berendezve.” Ezt a reménységét erősíti meg Pál apostol biztatása: „…diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”

Fejtő Ferenc fantasztikus vízióval, álommal zárja Isten, ember, ördög című könyvét: Isten trónja körül együtt látja a világ szellemtörténetének óriásait, akik barátságosan beszélgetnek az emberiség sorsáról. A közös mennyei nyelv nem az angol, nem az eszperantó, nem a francia, hanem Johann Sebastian Bach zenéjének nyelve, amely Varnus Xaver élő orgonajátéka jóvoltából ezt a szertartást is nem csupán aláfesti, hanem egybeöleli és örökkévaló harmóniákba, dimenziókba emeli.

Reméljük, Feri bácsi Isten kegyelméből részesedik az idézett álom és a Voltaire-től származó sírfelirat megvalósulásában, amelyet itt, egy közeli síron is olvashatunk: „Álom az ébredés, és ébredés a halál.”

Hisszük, lesz ébredés a halál álmából, mert az Ótestamentum nagy bölcsével, Jóbbal együtt valljuk: „…tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.”

Imádkozzunk Arany János Sir-versének soraival: „Nincs végezve itt még a cikk, / Folytatása következik: / Én-Uram, légy én szerkesztőm, / Új folyamban újrakezdőm.” Ámen.

Gáncs Péter igehirdetése Fejtő Ferenc temetésén, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben hangzott el .

P. G.