Élő víz

Az egyház évezredes hagyományában mindig is Máté írását tartották az első evangéliumnak. Bár a mai modern bibliatudomány Márk evangéliumát korábbinak tartja, Máté „elsőségét” a kánonban elfoglalt helye és kiemelkedő jelentősége ma is biztosítja.

Az Újszövetség szerzői Lukács kivételével mind zsidó emberek voltak, Máté evangéliumát mégis szokás a „zsidó evangéliumnak” tekinteni. Sok olyan kifejezéssel találkozunk ebben az evangéliumban, amely a zsidóság teológiai-nyelvi finomságait tükrözi (például „Isten országa” helyett inkább „mennyek országát” mond); Jézus itt hangsúlyosabban jelenik meg Izráel megígért Messiásaként, mint a többi evangéliumban, és emiatt Máté különös fontosságot tulajdonít azoknak a szavaknak vagy eseményeknek, amelyekben egy-egy ószövetségi ígéret beteljesedett.

Máté evangélista szerint Jézus Izráel nagy tanítóinak és prófétáinak hagyományát folytatta, akit azonban a választott nép a nagy elődökhöz hasonlóan elés kivetett magából. Éppen emiatt ábrázolja Máté az írástudókat és a farizeusokat Jézus fő ellenfeleiként, hiszen azok a „régi” tanítást őrizték Jézussal szemben, aki viszont úgy tanított, „mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik” (Mt 7,29).

Boldogok a lelki szegények…

A hegy Máté evangéliumában – akárcsak az Ószövetségben – a különleges Isten-közelség és a kinyilatkoztatás helye. Amikor Jézus leült a hegyen, hogy az odagyülekező sokaságot tanítsa, tulajdonképpen Isten új, Izráelből elhívott népéhez, a keresztény gyülekezethez intézte a szavait. Ezért volt és van ma is olyan kiemelkedő jelentőségük az itt mondottaknak, az úgynevezett Hegyi beszédnek.

A beszéd elején Jézus nyolcszor nevezi boldognak a hallgatóit, azokat, akiknek ezen a világon az egyedüli pártfogójuk Isten. Ők azok a „szegények”, akik sírnak, akiket szelídségükért megvetnek az erőszakosak, akik éheznek és szomjaznak, akik irgalmasok, akik tiszta szívűek, akik békességre törekszenek, és akiket mégis igazságtalanul üldöznek. Immár kétezer év telt el a Hegyi beszéd óta, de ma is, aki magára ismer ezekben a szavakban, az tudhatja, hogy Jézus hozzá beszél, és neki ígéri Isten pártfogását.

A bibliai „boldogság” elsősorban azt jelenti, hogy Isten áldása nyugszik rajtunk. Talán boldogabbak lehetnénk, ha felismernénk, hogy Isten mennyi mindenben megáldotta már az életünket.

„Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a férfi: / Mit nem adnék a boldogságért, / ha Izlandon most melletted lehetnék / a nagy mozdulatlan nap alatt / és megoszthatnám veled ezt a percet / ahogy osztozunk a zenén / vagy egy gyümölcs ízén. / Ugyanebben a bizonyos pillanatban / a férfi ott állt mellette Izlandon.” (Jorge Luis Borges)

Magyar Bibliatársulat