Keresztutak

– Nyíregyházán születtem, 1939-ben lettem diakonissza. Az egyesület 1951-ben történt feloszlatása után visszatértem szülővárosomba, ahol egyházunk idősotthonát vezettem harminc esztendőn keresztül; innen mentem nyugdíjba. Gyönyörű, boldog életem volt, mindvégig éreztem, ahogy tenyerén hordozott Isten. A formaruhát nagyon szerettem, fájt, amikor meg kellett válnom tőle, de tudtam, hogy az elhívás, amelyet kaptam, ettől még változatlan marad, és örömmel szolgáltam az Úrnak. Az a bizonyosság vezetett, és adott erőt egész életemben, hogy „az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róm 11,29).