Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 28 - Márk evangéliuma – a titok

Élő víz

Márk evangéliuma – a titok

Bár legjobb tudomásunk szerint az első írott beszámolót Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról, tehát az „evangélium” műfaját Márknak köszönhetjük, valószínűleg már előtte is készülhettek írásos gyűjtemények Jézus tetteiről és szavairól.

A hagyomány szerint Péter apostol tolmácsaként Rómában tartózkodott, amikor megírta a nevét viselő evangéliumot. Úgy látta, hogy a legjobb, ha az ószövetségi próféták könyveit veszi alapul, amelyekben az Isten szavait tolmácsoló próféták által hirdetettek és a velük történt események szorosan összekapcsolódtak. Így fűzte össze Márk evangélista is Jézus tetteit, igehirdetését és a mindezekben megnyilvánuló, üdvösséget hozó isteni jelenlétet. Talán ezért is van olyan érzése az olvasónak az evangélium olvasása közben, mintha még mindig az Ószövetség tájain járna.

Ez a Jézusról írott beszámoló sokkal tömörebb és lényegretörőbb, mint a többi. Már szinte a legelején megtudjuk, hogy Jézus ellenfelei az életére törnek, hogy a tanítványok igazából semmit sem értenek abból, ami velük és Mesterükkel történik (mindent csak a feltámadás után értenek meg), és hogy Jézus mindvégig tudta, mi lesz a következménye a fellépésének.

Márk evangéliumát úgy is nevezik, hogy „szenvedéstörténet részletes bevezetéssel”, hiszen ebben az evangéliumban valóban minden a keresztre, Jézus megváltói halálára irányul. Olyannyira, hogy Jézus „menet közben” mindig meg is tiltja a tanítványainak, hogy az általa tett jelekről és csodákról beszéljenek: a kereszthalál és az azt követő feltámadás meglepetésként fogja érni az embereket – döntésre hívó meglepetés lesz mindkettő.

A titok evangéliuma

A második evangéliumot körbelengi a titok. Jézus valamiért nem szeretné, ha idő előtt mindenki megtudná, hogy kicsoda ő, és miért is jött. Ráadásul a tanítványok sem voltak felkészülve arra, hogy a maga teljességében megértsék Jézus Krisztus eljövetelének jelentőségét. Minden csak a kereszthalál és a feltámadás után válik érthetővé számukra.

Különös utalás ez a mai olvasók és tanítványok számára is, amit jó, ha szem előtt tartunk. Amikor Márk olvasmányos, ugyanakkor tömör, sokszor szinte túl egyszerűnek ható evangéliumát ajánljuk a „kezdő bibliaolvasóknak”, jó felkészítenünk őket arra is, hogy Jézus személyét, életét és igazi jelentőségét majd csak az értheti meg igazán, aki maga is „részt vesz” halálában és feltámadásában, aki új életet nyer a Jézusba vetett hit által.

„Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték…” (Mk 7,36)

„…amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lk 12,3)

„A titok a te foglyod, ameddig megtartod; de te leszel a foglya, amint továbbmeséled.” (Zsidó közmondás)

Magyar Bibliatársulat