Egyházunk egy-két hete

Mindaz, ami az elmúlt négy hónapban Sárszentmiklóson történt, talán „miklósi csodának” is nevezhető. Március elején még romos, helyenként életveszélyes, kívül-belül megújításra szoruló egykori parókiaépület, illetve templom állt a közösségi életre jóformán alkalmatlan templomkertben. Július 6-án pedig a megújult templomért, közösségi házért adott hálát a gyülekezet ünnepi istentiszteleten, amelyen Szarka István, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese hirdetett igét.

Volt miért hálát adni. Kulturált mosdók és kis konyha teszik otthonosabbá a gyülekezet életterét. A kertben fa játszótérelemekből álló vár, pingpongasztal, tűzrakóhely és kerti padok hívogatják a gyermekeket és szüleiket. A templom belül kifestve, kívül újravakolva, a tetőszerkezet megerősítve, a toronysisak újra fényesen csillog. Az igazi csoda azonban az, hogy az ötmillió forint értékű felújítás gyakorlatilag egy fillérjébe sem került a kicsiny gyülekezetnek. Akkor miből futotta?

Adakozásból és önkéntes munkából. A gyülekezet néhány év alatt – házról házra járva, megszólítva a város lakóit is – két és fél millió forintot gyűjtött össze. És hogy ne kelljen szakmunkákra költeni, minden feladatot a gyülekezet tagjai, valamint az ország távoli pontjairól érkező testvérek – saját szabadságukat feláldozva – végeztek el. „Isten országát építjük” – mondták.

Sárszentmiklóson csoda történt. Reménység szerint nem csak három napig tart. A munkák a második szakasszal szeptemberben folytatódnak.

Bőjtös Attila