A hét témája
Levél a 10 ponthoz II.
Nem tudom és nem is tartozik rám, hogy milyen motivációk alapján írta meg az országos missziói lelkész az Evangélikus Élet május 25-i számában a Megtérsz vagy meghalsz című cikket. Magam pusztán a címben is rejlő fenyegetést kifogásoltam. Hangsúlyoztam (a Mert keresztények című írásban; Evangélikus Élet, június 22.), hogy a sokszínű kereszténységben helyet kaphat a Szeverényi János által képviselt irányzat is.
Akkor van gond – és a szerencsétlen címen kívül az írásban szereplő, egyébként többnyire evidenciákat tartalmazó tíz pont is hordozza ezt a veszélyt –, ha ez az irányzat kizárólagosságra törekszik. Annak idején, a 20. század derekán az ébredési mozgalom szélsőségesei még a lányok hajviseletét, ruhaviseletét is előírták. Nem ismeretlen tehát számomra a megtérést erőteljesen hangsúlyozó felfogás. Az már sajátos, hogy a missziói lelkész újabb írásában – A szabadság íze – Luthernek a naponkénti megtéréséről szóló tanítását is elemzi, ez egészen másfajta keresztény életvezetést tükröz.
Az egyházban a püspökök felelnek a tanításért, a tanítás tisztaságáért. Az Égtájoló rovatban volt is már egy szelíd püspöki megnyilvánulás (Gáncs Péter részéről). Kemény elutasításban részesült. Magam nem kívánok a teológiai disputában részt venni, csak megjegyzem, hogy a Fabiny Tamás püspökre hivatkozva említett egyházi bűnök éppenséggel nem egyházi, hanem általános bűnök, a szenvedélybetegségektől, függőségektől a szexuális hűtlenségig stb. Az a szomorú, hogy ezek hasonló erővel megjelennek az egyházban, egyházi közösségekben is.
Jó lenne, ha a missziói lelkész nem általában utalna a személyeskedő vitázókra, hanem mindig konkrétan szólna, mint az én esetemben, amikor kifogásolja, hogy a Megtérsz vagy meghalsz címet halálos fenyegetésként értelmezem. A helyzet rosszabb. Nemcsak halálos fenyegetésnek, hanem kapitális tévedésnek tartom a címet.
Egyszerűen szólva mindnyájan meghalunk. Halandók vagyunk. Porból vétettünk, és porrá leszünk. A szavaknak súlyuk van, a szavakkal nem szabad játszani. Életünket a halál zárja le. A megtérés ezen nem változtat. Nem esem abba a hibába, mint a missziói lelkész, hogy összefüggésükből kiragadott igékkel bizonygassam, mit tanít a Szentírás életről és halálról. A „megtérsz vagy meghalsz” téves leegyszerűsítés, biztosan nem biblikus.
A halállal fenyegetőzéssel írásomban a szerető Istent állítottam szembe. Őt, aki úgy szerette a világot, hogy elküldte Fiát, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az örök élet nem a halál eliminálása, megszűnte, hanem győzelem felette. Egy másik dimenzió. A kettő nem mosható össze, nem állítható szembe. Az Istenbe vetett hit tartalma a hozzátartozás.
Az üdvösség Isten titka. Hirdetnünk kell ennek reménységét, de nem osztogathatunk biankó életcsekkeket a magukat megtérteknek vallóknak. Feltehetőleg orvos mivoltomban is bánt a halállal való riogatás; az már paradox, hogy az érvelésben megjelenik a testi betegségek prevenciója is.
Többféle egyházmodell ismert, létezik. Magam olyan egyházban szerettem, szeretek élni, ahol a két nagy parancsolat a meghatározó. Szeresd az Urat, szeresd felebarátodat!
Frenkl Róbert (Budapest)