Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 28 - Heti útravaló

Élő víz

Heti útravaló

Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8–9)

Szentháromság ünnepe után a 8. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Úr követőinek adnak gyakorlati tanácsokat, hogy világosságban és szeretetben járjanak. Isten gyermekei a Krisztus szeretetével szeretnek. Ezt csak azért tehetik, mert ő előbb szeretett minket. „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 136,1; LK) Vallják: „Világosságom és szabadítóm az Úr: kitől félnék?” (GyLK 687,1) Jézusunk a fényforrás, követői az ő fényének visszatükrözői, miként a hold visszaveri a nap fényét. Hegyi beszédében nekünk mondja: „Ti vagytok a világ világossága.” Nem lehetünk „álcázott” világítótornyok! „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14.16) Erre csak úgy lehetünk képesek, ha bennünk él! „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Heti igénkben ehhez Pál „három az egyben” receptet ad; a Lélek egy gyümölcsének e három megjelenési formája igazolja életünkben: a világosság gyermekeiként élünk. Akik még nem kerültek Isten szeretetének fényébe, azokat egy őskeresztény himnusz szavaival ébreszti: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14) A „jó” cselekedetek és a hit viszonyát vizsgálva Jakab erre a megállapításra jutott: „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jak 2,26) S Luther így véli: „A jó cselekedet igazolójegy is – mint a levélre ütött pecsét –, mely bizonyossá teszi, hogy a hitem igazi. Ha érzem szívemben, hogy jó cselekedetem szeretetből folyik, bizonyos lehetek, hogy a hitem helyes.” Az Isten igéjének világosságában járók nem vállalhatnak közösséget a sötétség semmilyen megnyilvánulásával! Pál örök kérdéseket tesz fel: „Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?” (2Kor 6,15–16) Az egyedül helyes válaszhoz Jakab mennyei bölcsesség igénybevételét ajánlja, mert „a felülről való bölcsesség (…) nem részrehajló és nem képmutató” (Jak 3,17). S aki már a világ világosságát beengedte életébe, azt az Úr Jézus belülről világítja meg; így lehet lámpássá: „A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos…” (Lk 11,34) Annás előtti kihallgatásakor Jézus szavaiból csupa jóság, igazság és egyenesség áradt; a szolgától is ezt kérte: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” (Jn 18,23) Megváltásunk egyedül Isten műve; Pál mégis felszólít: „…félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket…” Halála előtt pedig ezt kéri: „…örüljetek velem együtt.” (Fil 2,12.18) „Megváltó Istenemmel / Mennyben együtt leszek, / Hol én neki örömmel / Mondok dicséretet.” (EÉ 504,7) Te is?!

Garai András