Egyházunk egy-két hete

A Budai és a Pesti Egyházmegye családi konferenciáját 1994 óta minden nyáron nagy érdeklődés mellett rendezik meg. Elindítója és a mai napig vezetője dr. Győri József és Pintér Győző, akik évekig mint a két egyházmegye felügyelői szervezték meg ezt a több generációt megszólító alkalmat. A június 30. – július 5. között Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban tartott idei csendeshéten közel százan vettek részt. A legfiatalabb konferenciázó huszonegy hónapos volt, a legidősebb pedig már betöltötte a kilencvenedik életévét. A témát az Útmutató heti igéje adta: Így szól az Úr, a te teremtőd: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

A reggeli áhítatokon Balicza Iván szolgálatán keresztül Teremtőnk szólított. Emlékeztetett, hogy ő tökéletes világot teremtett, melynek szépségét – töredékesen – ma is csodálhatjuk, és leborulhatunk alkotónk előtt, akit – képmásaként – tetteinkkel és szavainkkal képviselünk. Mivel jelenlegi világunk messze van a tökéletestől, könnyen Istent hibáztatjuk ezért, pedig a rendetlenséget mi magunk okoztuk, amikor eltértünk az Úr rendjétől. Isten azonban nem lett hűtlen; van megváltás, mert ő Krisztusban újjáteremti a felé forduló embert. Ez pedig az örökkévalóságban teljesedik majd ki, amikor ígérete szerint új eget és új földet hoz létre.

A délutáni előadók – Missura Tibor, Széll Bulcsú, Tamásy Tamás és e sorok írója – a félelmekről szóltak. Az Isten iránti ősbizalom elvesztése megrontja emberi kapcsolatainkat is, ezért félünk emberektől, akik tudatosan vagy tudtukon kívül megfélemlítenek bennünket. Az anyagi nyomorúság réme is fenyeget. Bibliai példák mutatják, mire jut az ember Isten nélkül. A pénzhez való helyes viszonyulásra is Jézus adta a legvilágosabb útmutatást. Szó esett még a halálfélelemről, amely természetes velejárója az életnek, a hívő ember azonban, aki tudja, hogy életében és halálában egyaránt az Úré, a feltámadt Krisztussal biztonságban érezheti magát. Az istenfélelem viszont alapvetően különbözik az előzőektől, hiszen nem tőle való rettegést, távolodást jelent, hanem azt, hogy szeretjük őt, tudatában vagyunk hatalmának, s ezzel közelebb kerülünk hozzá. Ne félj! – biztat hát a teremtő, megváltó, bennünket néven nevező és birtokba vevő Isten.

Az esti evangélizációs sorozaton Szeverényi János országos missziói lelkész Zákeus története alapján arról beszélt, hogyan kap a bűnös örök életet. Minden azzal kezdődik, hogy a megvetett, fán rejtőzködő, kíváncsi fővámszedőben Jézus meglátja az áldott embert, és nevén szólítja; ez pedig Zákeus életében gyökeres változást eredményez. Felismeri, hogy a pénzimádat rabja volt, a Jézussal való találkozás kiszorítja belőle a sötét dolgokat, és az üdvösség igéjét hozza el számára. A megtérésben nincs sablon – fogalmazódott meg az igehirdetésekben, beszélgetésekben és bizonyságtételekben, az azonban nem lehet kérdéses, hogy a megtért ember azzal a bizonyossággal él, hogy Krisztusban bűnbocsánatot és örök életet kapott, és azért szolgál másoknak, mert nem akar a szerettei (és mások) nélkül üdvözülni.

Reménységünk, hogy e csendeshét áldásai nemcsak a részvevők életében mutatkoznak meg, hanem rajtuk keresztül az érintett gyülekezetekben is, hiszen sokan megfogalmazták, hogy hazatérve beszámolnak a meghallott, megértett igékről.

Hulej Enikő

Regionális hozzárendelés: Budai Egyházmegye