Napról napra

Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Péld 3,27 (2Kor 8,14; Mt 5,13–16; Ef 5,8b–14; Zsolt 124) Hányszor tapasztaljuk, hogy szegény kéregetők közelítenek felénk, úton, útközben, piros lámpánál várakozva. Gondoltunk-e már rá valaha, hogy vajon mit esznek aznap, s mit fognak enni másnap? Segítünk-e rajtuk, segítettünk-e már nekik, ha megtehettük? Nézzünk magunk köré, s ne késlekedjünk adni, ha tehetjük! Örüljünk annak, hogy adhatunk!

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten”. 2Kor 9,7 (2Móz 35,29; Jak 2,14–26; Mk 3,7–19) Legyünk boldogok, s boldogságunkat, örömünket önzetlenül osszuk meg másokkal. Ne azt keressük, hogy mit miért adunk, és mit kapunk viszonzásképpen, hanem azt tegyük, ami belülről önzetlenül jön a másik irányába. Adjunk hálát az Úrnak, hogy megtapasztalhatjuk, mi is az az önzetlenség. Isten egyszülött Fiát adta a világnak önzetlenül.

Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív. Zsid 13,9b (Zsolt 51,12; 2Kor 6,11–18/7,1/; Mk 3,20–30) Tárjuk ki szívünket, s valljuk meg bűneinket. Ne áltassuk magunkat a hazugság és a bűnök világában, tartsuk távol magunkat a gonosztól. Könyörögve kiáltsunk bűneink bocsánatáért a mindenható Úrhoz, s a bűnbocsánattól megerősödve szolgáljuk őt tiszta szívünkből!

Pál írja: Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Gal 3,28 (Ez 36,36a; Jak 3,13–18; Mk 3,31–35) Hiába születtünk fehérnek, feketének, meszticnek, alacsonynak, magasnak. Hiába élünk városban, falun, tanyán. Hiába vagyunk tanultak vagy tanulatlanok, öregek vagy fiatalok. Isten akaratát mindannyiunknak egyformán kell teljesítenünk, Isten előtt egyformán kell bűneinket vállalnunk. Isten színe előtt mindenki egyforma! S aki megbánja bűnét: mindenki megkapja bűnei bocsánatát!

Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. JSir 3,58 (Tit 2,14; Lk 11,33–36/37–41/; Mk 4,1–9) Akinek van füle a hallásra, az meg is hallja azt, ami Urunk mondani akar. A szem a lélek tükre. Ha szemünk tiszta, akkor az egész test világos, de ha sötét, a test gonosz. Vigyázzunk életünk során, ne engedjük, hogy tekintetünk elhomályosodjon. Hagyjuk meg a ragyogását, tisztaságát, s másokban is csak a ragyogást és tisztaságot keressük!

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 1Pt 2,5 (Zak 6,15a; Jn 18,19–24; Mk 4,10–20) Gondoljuk csak végig, eddigi életünk során milyen sok felesleges dolgot szereztünk meg magunknak. Ezek mind-mind értéktelen tárgyak. Anyagi javak. Ezek gazdagítanak bennünket? De azt is vegyük számba, hogy eddigi életünk során lelkünk, belső életünk mivel gazdagodott! S ebből a gazdagságból mit osztottunk meg környezetünkkel, mit adtunk át Isten akarata szerint másoknak?! Pedig ez az, ami valóban gazdagít bennünket!

Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő. Jel 1,4 (JSir 3,23b; Fil 2,12–18; Mk 4,21–25) Köszönjük meg Isten áldását a múltért, a jelenért, és kérjük a jövőért. Adjunk hálát Istennek a mindennapi napfelkeltéért s az esti naplementéért. Legyünk hálásak az asztalnál, amikor ételünket magunkhoz vesszük, és legyünk hálásak sorsunk jó úton tartásáért. Soha ne feledjük: az Úr Isten óvó tekintete vigyázza minden lépésünket.

Kuthy Ilona Ágnes