Élő víz

Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. (Lk 12,48b)

Szentháromság ünnepe után a 9. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten talentumokkal megajándékozott gyermekeit hívja, hogy az Úr Jézus Krisztussal közösségben élve, hűség és engedelmesség által, neve dicsőségére szolgáljanak már itt s majd nála örökké. Luther szerint: „A keresztyén ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. Ezzel van elfoglalva egész életében.” Képességeink, tehetségeink mind Isten kegyelmi ajándékai, de a mindennapi hasznosításuk a mi feladatunk! Neki kell majd erről számot adnunk, s nála nem a hozam értéke, hanem a mértéke számít! Az engedetlen és hűtlen szolga, bár ismerte ura akaratát, mégis haszontalanul bánt a rábízott értékekkel, így nem vehetik hasznát az örökkévalóságban. Ámde: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21.23) Krisztussal közösségben élve átértékelődtek Pál értékei is: „…azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.” (…) „Hogy kitűnjék rólam őáltala: (…) a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján…” (Fil 3,7.9) Mi is kérhetjük őt: „Segíts meg engem nevedért, ments meg igazságoddal!” (Zsolt 54,3; LK) „Én állapítom meg azt az időt – így szól az Úr –, amikor igazságot szolgáltatok.” (GyLK 724,2) Salamon király az Istentől nyert bölcsessége birtokában szolgáltatott igazságot, amelyet az élő gyermek anyja így mondott ki: „Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek!” (1Kir 3,26) Ezékiel próféta talentumként nyert őrállói hivatásában hűségesen engedelmeskedett az őt a hűtlen nép közé kiküldő Istennek: „Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad (…), és te is megmented a lelkedet” (Ez 3,21) Az Úr nemcsak a farizeusok provokatív kérdésére felel: „…aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” (Mt 19,9) Már Hegyi beszédében ezt mondta Jézus Urunk, sőt még ezt is: „…aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” (Mt 5,28; lásd 32. v.) Pál is az Isten akaratához igazodó és értelmes életre szólít fel: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen… (…) és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5,15.20) Pilátusra is sok bízatott; ő inkább a császár barátja címet választotta, kiszolgáltatta Jézust, hogy megfeszítsék, pedig hallhatta: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked…” (Jn 19,11) E heti igénkből is megismerhetjük Urunk mércéjét, éljünk tehát hű és okos sáfárként a ránk bízott talentumokkal, s szolgáljunk velük a ránk bízottaknak, mert „boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (Lk 12,43) S ismerjük be: „Amim csak van, mindenem / Tetőled van, Istenem, (…) Ó, adj alázatos szívet!” (EÉ 445,1.5)

Garai András