A hét témája

AHOL JÓ BESZÉLGETNI

Baranyayné Rohn Erzsébet helyi lelkész és Smidéliusz Gábor „Szélrózsa-atya” úrvacsorát oszt a találkozó záró istentiszteletén

Amint megtekintettük a kávéházi árlapot, láttuk, hogy igen alacsony árréssel dolgoznak. Rögtön gyanút fogtunk, hogy ez nem egy hétköznapi vendéglátó- ipari egység. Miután a kötényben szorgoskodó fiatalok a pultnál kiadták a reggeli kávénkat, már biztosan tudtuk, hogy nem egy profitorientált alvállalkozó által üzemeltetett kávéházban járunk.

Az asztalon színes terítők és mécsesek, a falon vidám fényképek, a pulton málnaszörp, limonádé, répa és Túró Rudi. Ha úgy volt kedvünk, kikölcsönöztünk egy társasjátékot, mellyel elüthettük az időt. Az asztalokon napról napra újabb elgondolkodtató kérdések vártak, de volt, aki rajzolt vagy gitározott.

Kíváncsiak voltak az odalátogatókra, megkérdezték a véleményünket, és az asztalok fölé belógatott „vendégkönyvekbe” várták sorainkat. Naponta újabb kérdésekre válaszolhattunk egy-egy babszemmel, melyet a bejáratnál elhelyezett „igen”, illetve „nem” feliratú üvegbe kellett dobnunk.

Nincsen Szélrózsa KIE-kávéház nélkül, nincsen kávéház KIE nélkül. Ugyanis az itt dolgozó mosolygós fiatalok a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) tagjai, a falon látható fotók és ismertetők elárulják, hogy az ő valódi céljuk nem a minél gyorsabb kiszolgálás, hanem hogy a betérőket olyan közösségbe gyűjtsék, ahol meghallgatják, elfogadják őket, és ahol Isten szavát hallják. A kávéház csupán egy a tevékenységeik közül, az egyesület munkája igen sokrétű: bibliaóra, gitároktatás, alkotókör, sportversenyek, csendesnapok, kirándulások, táborok szervezése – és még sorolhatnám.

A KIE-kávéháznak a Szélrózsával történő „eljegyzése” a kismarosi fesztivállal kezdődött: első alkalommal itt kérték meg a KIE-t, hogy ilyen formában vállaljon szolgálatot. Azóta töretlen lelkesedéssel vesznek részt a találkozókon, folyamatosan megújuló munkatársi körrel.

– Idén új nemzedék vette kézbe a kávéház szervezését – mondja Lupták Sára, a kávéház főmunkatársa. – Nagyon jó csapatunk van, akikkel már a nulladik napon megérkeztünk, hogy mindent megfelelően elő tudjunk készíteni. Minden napot közös igeolvasással és imádsággal kezdünk, majd együtt reggelizünk. Egy-egy munkatárs naponta három órát dolgozik.

Nagy öröm, hogy minden évben erdélyi IKE-sek – Ifjúsági Keresztyén Egyesület – is jönnek segíteni. Idén a nagyterem közelsége miatt sajnos nem tudtunk túl sok saját programot szervezni, de azért Jánosa Eszter zenés irodalmi estjének, Lupták György finnországi beszámolójának és Gregersen-Labossa György KIE-s áhítatának helyet adtunk.

A KIE-kávéházban kezdtem és fejeztem be minden napomat. Itt valahogy jobban ízlett a kávé és a beszélgetés, hangulatos fényei szép emlékképként rögzültek bennem.

Sz. Á.