Élő víz

Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. (Zsolt 33,12)

Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetnek, hogy az Úr választott népének a tragédiájában is ismerjük fel, amit Isten Krisztusban tett értünk. Jézus szeretett minket; önmagát adta érettünk, helyettünk, miattunk áldozatul! Bármely népből valók is csak úgy lehetnek Isten gyermekei, ha hit által megigazulnak. A Jeruzsálem elpusztulásáról való megemlékezés Keresztelő János és Jézus azonos felszólítását juttatja eszünkbe: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3,2; 4,17) Az egyház ez ősi bűnbánati napján felidézzük: 70. augusztus 10-én Titus római hadvezér csapatai elfoglalva a várost mindent földig romboltak. De „az Úr akarta, hogy lerombolják Sion várfalát, feldúlta hajlékát, lerombolta ünneplése helyét” (JSir 2,8.6; LK). Kérjük: „Tégy jól a te egyházaddal, / Ki téged szolgál igazsággal!” (GyLK 711,3) Beteljesedett, ami megíratott, mert a választott nép nem tartotta meg Isten nagy parancsolatát: „Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat…” „Szeresd felebarátodat…” (Mk 12,29–30.31) Ezért nagy Pál fájdalma népe miatt, és megállapítja: „…nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.” S Isten szabad kegyelme így érvényesül: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (Róm 9,8.15) Ő nem vetette el Izráelt; elesésük üdvösség a pogányoknak. „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint…” (Róm 11,5) Jézus megjövendölte a templom és a város sorsát: „Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása.” (Lk 21,20) Ezt mondta a samáriai asszonynak: „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” (Jn 4,21) Azóta lélekben és igazságban kell nekünk is őt imádnunk! Mi szelíd olajfaként is ismerhetjük Urunkat, így mély értelmet nyernek Pál szavai. Isten a zsidókból s pogányokból elhívott népét egyaránt üdvözíteni fogja; ha te „a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba”! (Róm 11,24) A Golgotára vezető útján mondta a zöldellő olajfa, az elutasított Messiás: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok…” (Lk 23,28–29) Luther szerint: „Mikor bűneink miatt sírnunk kellene – nevetünk; mikor pedig szívből ujjongnunk kellene, hogy Krisztus értünk meghalt, s nékünk örök életet szerzett – akkor sírunk.” Mózes a törvény megtartására inti népét a bekövetkező szétszóratásban is: „De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed. Ha (…) megtérsz Istenedhez (…), nem hagy elpusztulni.” (5Móz 4,29–31) Ezért: „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe…” (EÉ 460,1)

Garai András