Napról napra

Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és termést hoznak. Mk 4,20 (Jer 22,29; Mk 12,28–34; Róm 9,1–8.14–16; Zsolt 119,33–40) A hét elején a fődologra figyeljünk. Mire való az igehirdetés hallgatása? A vetésnek határozott célja van. A gazda termést, gyümölcsöt akar. Három szóban kapjuk az eredményhez vezető utat: hallgatják; befogadják; termést hoznak. Mindhárom fontos. A hallgatás meghallgatást, odaszánást jelent. Ha elmegy a fülünk mellett, kiesik emlékezetünkből, nincs folytatása. Befogadni annyit tesz: magamra vonatkoztatom. Engem szólít meg Isten. Nem azt keresem, kire illik rá, kit ítél el. Bármilyen kellemetlen, kemény szavak – nekem szól, engem akar feltárni, megbánásra, megtérésre, bocsánatkérésre, új életútra szólít. Csak így lesz terméshozam. Hallgatni, befogadni és termést hozni: ez a cél!

Nem tudjátok, nem a magatokéi vagytok? 1Kor 6,19 (Jób 12,10; Róm 11,1–12; Mk 6,1–6) Ma sokunk kérdése: mit kezdjek az életemmel? Magam irányíthatom; kinek felelek, ki segít rajtam, ha valamit elrontok? Pál a korinthusiaknak arról prédikál, hogy egész ember voltunk Istentől kapott ajándék. De nem vagyok a magamé! Ma sokan arról beszélnek, hogy a felnőtt ember maga irányítja, tartja kezében sorsát. De mi van a felelősséggel? Annyi a csapda, a tragédia: szép álmok helyett bíróság, börtön, ítélet. Pál szavára figyeljünk: nem a magatokéi vagytok. Ebben a versben olvassuk azt is, hogy testünk a Lélek temploma. Ez elutasítja a felelőtlen életet, a test indulatainak való kiszolgáltatottságot, a paráznaságot, mert Isten Lelke nem férhet össze ezekkel. Legyen életed tiszta, kitakarított, felékesített templom! Méltó helye Atyánknak, aki Lelkével meg akar szentelni.

Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! Zsolt 27,14 (Mk 4,38–39; Lk 21,5–6.20–24; Mk 6,7–13) A hitből jön a reménység is. Nem reménykedhetünk megalapozatlanul. Ezért mondja a zsoltáros: „az Úrban”. Ezt adja Krisztusban nekünk, ő az alapja reménységünknek. Jézussal egy csónakban ülünk. Erőt kaptak Jézustól feltámadása után a tanítványok, amikor megjelent nekik; ezt ma is adja, nekünk is. Ez a bátorság elég volt ahhoz, hogy teljesítsék a missziói parancsot, és ez nekünk is elég. Ne félj, ne ijedj meg a mai viharoktól, fogyatkozástól és esetleg gúnyolástól. Légy bátor, reménykedj az Úrban, ő mindig megadja az elegendő erőt hited megvallására, országának terjesztésére.

Krisztus mondja: „Az én Atyám, aki nekem adta juhaimat, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” Jn 10,29 (Zsolt 3,6; Jn 4,19–26; Mk 6,14–29) Isten nagy és hatalmas. Jézusnak adott bennünket. Köszönjük meg ezt ma is. Jó tudni, hogy biztos kézben van az életünk. Nem árthat kísértés és bűn. Sem testi, sem szellemi erő meg nem ingathat, el nem téríthet. Ehhez tartsuk is magunkat. Atyánk mindennél erősebb, bízzunk benne! Erős pecsétként hangzik a mondat: „…senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.”

Keresztelő János mondta: „Akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.” Jn 3,34 (Ézs 11,2; Róm 11,13–24; Mk 6,30–44) Isten nem mér fukar kezekkel. Egyházunk múltja tanúbizonyság erre. A reformáció gyors terjedése például ennek a bőkezű ajándéknak volt a következménye. Az ébredés csodája is attól van, hogy Isten nem mértékkel mérve adta Lelkét, és akiket elért a német egyetemeken a Lélek áradása, azok mind úgy jöttek haza, hogy egy-egy vidék pásztorai, igehirdetői lettek. Mentek faluról falura, városról városra, hogy mindenhová eljusson a jó hír. Sokat kell imádkoznunk a Lélekért, hogy ez a lendület ki ne vesszen, hanem újra legyenek evangélizátorok, vigyék az örömhírt, hogy folyhasson a misszió „a föld végső határáig”.

Emlékezem az Úr tetteire. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Zsolt 77,12–13 (Mk 5,19; Lk 23,27–31; Mk 6,45–56) Nyár van, konferenciázunk. Fiatalok és idősek – hála Istennek, egyre több helyen vannak táborok, és hívogatnak mindenkit. Kitűnő alkalmak ezek arra, hogy „végiggondoljuk”, amit Isten tett velünk, elmélkedjünk adományain. Éljünk az Isten adta alkalmakkal, ő pedig nyissa meg szemünket és szívünket annak meglátására, hogy milyen szeretettel és törődéssel gondoz minket. Nem vagyunk elhagyottak és pásztor nélküliek. Adj hálát, hogy Isten adományairól elmélkedhetsz!

Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. Neh 8,8 (2Tim 4,5; 5Móz 4,27–35/36–40/; Mk 7,1–23) Gyakorlati tanács: szakaszokra osztani, mindig emészthető eledelt nyújtani. Ezt tesszük a bibliaórákon. Isten igéjének tárháza egyszerre felfoghatatlan. Egy-egy szakaszt mélyebben, részletesebben világíthatunk meg. Így van lehetőség arra is, hogy az írásmagyarázat ősi elvét gyakorolhassuk: az Írás önmagát magyarázza. Így tehetünk szert egyre több ismeretre a Bibliából. Egyéni bibliaolvasásunk módszere is ez lehet. Szeressük a bibliaórákat látogatni, mert ebbe tanulhatunk bele a közösségben.

Tóth-Szöllős Mihály