Élő víz

Teofilushoz szól ez a könyv is, mint Lukács evangéliuma, s a szerző, Lukács tudatni akarja velünk, hogy Jézus Krisztus halálával és feltámadásával nem ért véget Isten története az emberrel. Jézus parancsára és az apostolok révén az evangélium bejárja az egész lakott földet Jeruzsálemtől egészen Rómáig.

Megtudhatjuk belőle, hogyan éltek az első keresztények Jeruzsálemben, milyen körülmények között indult növekedésnek az „ősgyülekezet”, és kik voltak az evangélium terjesztésének vezéralakjai: először a Júdás halála után újra tizenkét főre bővülő apostoli kör, Péter és János, a vértanú István és Fülöp evangélista, majd mindenkinél hangsúlyosabban a tarzuszi Pál.

Először a keresztényeket üldöző Saulként tűnik fel az Apostolok cselekedeteiben, ám megtérése után a zsidóságban megszülető, de annak kereteit hamar átlépő kereszténység legfáradhatatlanabb hirdetőjévé válik, aki Rómába érve életét is adja Jézus Krisztus evangéliumának hirdetéséért.

Bibliai útikönyv

Lukácsnak, a gondos történésznek feltehetően számos szorgosan összegyűjtött forrás állt rendelkezésére az Apostolok cselekedeteinek megírásához is. Így tudósíthatott feltűnő pontossággal Mátyás apostollá választásáról, az első pünkösd történéseiről, Pál megtéréséről vagy a Péter és Pál által tett csodákról. Ahol azonban a források háttérbe szorulnak, és az egyes szám első személyű beszámolók eltéveszthetetlenek, azok a Pál apostol utazásairól készített beszámolók.

Pál missziói útjai során beutazta a Földközi-tenger keleti medencéjét, Palesztinát, Ciprust, egész Kis-Ázsiát és Görögországot. Több ilyen útjának leírásánál Lukács a harmadik személyű elbeszélésből egyes szám első személyű élménybeszámolóra vált, tehát feltehetően maga is elkísérte a pogányok apostolát több kalandjában.

Az Apostolok cselekedeteinek szerzője ezzel az írói technikával kapcsolódik az ókor egyik divatos és népszerű irodalmi műfajához, az életrajzi elemeket is tartalmazó kalandregényhez. Zendülések, fegyveres konfliktusok, kivégzések és korbácsolások, leselkedő bérgyilkosok, félelmetes hajótörések és kígyómarások „színesítik” Pál apostol útját, míg végre eljut Rómába, és elviszi Jézus Krisztus evangéliumát oda, ahová való: a világ központjába.

Szent nyughatatlanság

Ahhoz, hogy valaki útra keljen, és elhagyja a megszokott, biztonságos otthont, célra van szükség. Felkeresni, felkutatni az újat, az ismeretlent, a régóta vágyottat: egy országot, egy tájat, egy várost, egy kultúrát. Pált ellenállhatatlan vágy űzte-hajtotta, hogy megismertessen mindenkit Krisztus örömhírével. Ez volt az ő célja. Persze valószínűleg utazni is szeretett. Anélkül nem ment volna.

Magyar Bibliatársulat