Kultúrkörök

Bár a kínaiak már a 10. században használták a papír fizetőeszközt, térségünk első papírpénzei csak 1762-ben jelentek meg.

Önálló magyar papírpénzt először az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején bocsátottak ki. A szabadságharc bukása és a kiegyezés után, 1878- ban alapították meg az Osztrák–Magyar Bankot, mely a Monarchia közös bankjegyeit bocsátotta ki – először forintot, majd 1892-től az első világháború végéig koronát.

1924-ben alapították meg az önálló magyar jegybankot, mely bevezette az új valutát, a pengőt. Ennek rövid, mintegy húszéves pályafutását a világ egyik legnagyobb inflációja zárta le.

Jelenlegi fizetőeszközünket, a forintot 1946. augusztus elsején vezették be. Ez – a pengővel ellentétben – már nem aranyalapú pénz volt. Ekkor készítették el a 2, 10, 20 filléres és az 1, 2, 5 forintos érméket. Ezt az érmesort kisebb változtatásokkal és bővítéssel egészen 1989-ig verték.

A rendszerváltozás után teljesen új tervezésben adták ki a fémpénzeket, amelyek Kósa István és Bartos István pályázati tervei alapján készültek el. (A Kósa Istvánnal készített, Isten érmés talentumosa című interjú az Evangélikus Élet 2005/34. számában olvasható.) Az első bicolor érmét, a jelenleg is forgalomban levő százforintost 1996-ban verték. A forint váltópénze, a fillér 1999 óta már nincs forgalomban.

1997-ben a Magyar Nemzeti Bank új forint-bankjegysorozat kibocsátását kezdte meg. A Vagyóczky Károly grafikusművész által tervezett, hét címletből álló bankjegycsalád utolsó – egyben legmagasabb – címlete, a 20 000 forintos 2001 februárjától van forgalomban.

A bankjegyek papírja azért is különleges, mert a textiliparban is használatos növényi rostokat, elsősorban gyapotot alkalmaznak a gyártásuk során. Ezzel elérhető, hogy a bankjegy kézről kézre járva, sokszor hajtogatva, néha gyűrve, esetenként kimosva is hosszú ideig felismerhető és forgalomképes maradjon.

Forrás: www.mnb.hu – Wikipédia